Flaxman

(ejtsd: flexmen) János, angol szobrász, szül. Yorkban 1755., megh. Londonban 1826. Tanult atyjától, aki szintén szobrász volt, majd a londoni királyi akadémiát látogatta. 1787. Olaszországba ment, hol - egyidejüleg Canovával - hét évet töltött. Hazatérése után 1800. tagja, 1810. tanára lett a londoni akadémiának. F. ugy mint Canova, egészen klasszicista művész volt. Kevesen fogták föl a gör. domborművek lényegét olyan tökéletesen, mint ő. Homeros Odysseájához (Róma 1793; Riepenhausen, Schnorr és mások ujra metszették) Iliasához (London, 1795); Dantehoz (uj kiad. 1867); Aeschyloshoz és Hesiodoshoz, hat könyörgése és Ugolinója rajzai népszerükké lettek. E rajzait szoborművei sem multák fölül. Domborművei közül legkitünőbbek: Achilleus pajzsa, a Vestatüz, Caesar halála, Apolló és Marpeisa, Jones Vilmos, amint összegyüjti az indiai törvénykönyveket, Legyen meg a te akaratod stb. Elkészítette a görög vigjáték életnagyságu szobrát, egy Viktória (Leeds), egy alvó gyermek, Psyché, Apolló mint pásztor és Kemble János (Westminsterapátság) márvány-szobrait. Nagy számmal készített emlékszobrokat is, ilyenek Mansfield lord és a Ba család (Micheldever, Hampshireben), Reynolds Józsua és Howe Ádám (London, Pál templom), Pitt szobra (Glasgow), Nelson siremléke a londoni Pál templomban és Collin költő emléktáblája a chichesteri templomban. Élete vége felé elvont fogalmak, különösen vallásos eszmék visszaadására törekedett, miért is gyakran átlépte művészetének határait. Anatomiai tanulmányai Anatomical studies of the bones and muscles for the use of artists (London, 1833); elméleti iratai Lectures on sculpture (u. o. 1829 óta többször, utoljára 1866) c. jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon