Fleischer

l. Antal, kémikus, tanár, szül. Kecskeméten 1845 jul. 19., megh. Kolozsvárt 1877 nov. 28. Gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten végezte, aztán kecskeméti, budapesti gyógyszertárakban működött; 1865-66. elvégezte a bécsi egyetemen a gyógyszerészeti kurzust s aztán provizor lett Mosonyban. E helyét azonban csakhamar odahagyta a budapesti egyetemen Than tanár kémiai intézetében a kémia szakszerü tanulmányozására adta megát. 1868. a gyógyszerészet doktora lett s 1868-72. tanársegéd volt; tudományos vizsgálódásainak eredményét a m. tud. akadémiában és számos külföldi szaklapban közölte. 1872. a kolozsvári tud. egyetemen ujonnan felállított kémiai tanszak tanárává nevezték ki. 1872-73. a külföldi kémiai laboratoriumokat tanulmányozta. Öt éves tanári működését számos kémiai felfedezéssel tette ismertté. Kémiai cikkei és értekezései külömböző magyar és német lapokban jelentek meg. Önálló művei: A szobránci hideg sós-kénes ásványviz vegyi vizsgálata, A földmangansavas kálium behatásáról szerves savakra (Pest, 1872); A dithio-cyansavról, a rhodanamnon néhány kettős sójáról (Bpest, 1875-77.); A ciánsav vegyületek szöveti alkatáról (u. o. 1877). V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.

2. F. József, orvos, egyetemi magántanár, született Breznóbányán 1829 junius 22., megh. 1877 máj. 23. 1847. a pesti orvosi egyetem hallgatója volt s a kitört szabadságharc alatt honvéd volt a 49-ik zászlóaljban s az ácsi ütközet után a komáromi kórházba helyezték át, hol a kapitulációig a betegek ápolása körül fáradozott. Orvosi tanulmányait elvégezvén, mint szigorlót a pesti gyermekkórházban alkalmazták. 1853. orvostudorrá avatták s nemsokára Gebhardt egyetemi tanár asszistense lett. Innen 1854 áprilban az egyetemi szülészeti kórodára tették át, eleintén Birly Florián és ennek halála után Semmelweis Ignác mellé. Ezentul egészen a szülészetnek és nőgyógyászatnak szentelte magát. Lángeszü mestere tanát a Gyógyászat 1861. évf. terjedelmesen ismertette. 1867. a szülészeti műtéttan magántanárává habilitálták s ugyanezen évben az országos közegészségügyi tanács rendkivüli tagjává nevezték ki. 1869. Walla halála után a Rókus-kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának főorvosa lett, hol első dolga volt, ezen osztályt Semmelweis tanának és a kor követelményeinek megfelelőleg alakítani át, ugy hogy osztályán a gyermekágyi láz előfordulása a ritkaságok közé tartozott. Irodalmi munkái a következők: Szülészet, kézikönyv bábák számára (Pest 1857); Az alsóbb szülészet tankönyve bábák számára (Buda 1869). Kisebb közlemények, melyek a Gyógyászatban, Orvosi Hetilapban, Wiener mediz. Wochenschrift-ben jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon