Flektálás
flexio (lat.) a. m. hajlítás, hajtogatás; a nyelvtani
alakításnak az a módja, mely szerint a fogalmak módosítását vagy viszonyítását
a szótő magánhangzóinak változásai fejezik ki, p. a németben bind-en kötni, das
Band szalag, er band ő kötött, gebunden kötött. Ez a jelenség legjellemzőbb s
legáltalánosabb a sémi nyelvekben, p. a héberben: kjeltal ő ölt, kotel ölő,
hiktil, ő megöletett vkit stb. - Tágabb értelemben még most is néha flexiónak
nevezik a hajlítást általában, vagyis mindazt a nyelvtani változást, mely a
mondatbeli viszonyok kifejezésére szolgál. Ezek közül legközönségesebb a
ragozás (l. o.), vagyis a szóknak ragokkal való ellátása. Némely nyelvekben
előragok is vannak, melyek tehát elül járulnak a szókhoz; igy a sémi
nyelvekben, de p. a kaffer nyelvekben is.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|