Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fleury... ----

Magyar Magyar Német Német
Fleury... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fleury

1.André Herkules, bibornok és XV. Lajos király miniszterelnöke, szül. Lodeveben, 1653., megh. 1744 jan. 29. Gyorsan emelkedett fel az egyházi hierarkia lajtorján, 1698. püspökké lett és aztán nevelőnek hivták meg Lajos herceg (a későbbi XV. Lajos) mellé. 1726. bibornokká nevezték ki és egyuttal XV. Lajos megtette a miniszterium elnökévé. Az akkor már 73 éves aggastyán eleintén szerencsésen intézte Franciaország külügyi politikáját. A lengyel trónörökösödés után Lotaiával növelte Franciaországot; ellenben az osztrák örökösödési háboru felülmulta a már nagyon is kimerült ország erejét és a francia csapatok különösen a magyar felkelő hadaktól érzékeny veszteségeket szenvedtek. A háboru befejezését már nem élte meg. Belügyi politikája az abszolutizmus taposott kerékvágásában mozgott, mi őt a parlamentekkel és közvéleménnyel viszályba keverte. A szükséges reformok kivitelét elodázta; egyedül a jog terén történt (Daguesseau által) némi ujítás. V. ö. Jobez, La France sous Louis XV., különösen a II. és III. köt. Verlaque, Hist. du card. F. 1879.

2. F. Emil Félix, francia tábornok és diplomata, szül. Párisban 1815 dec. 23., megh. u. o. 1884 dec. 11. Első babérjait (1837 óta) Algériában aratta, ahonnan 1848. Párisba hivták. Mint Bonaparte Napoleon elnök hive gyorsan felemelkedett a tiszti rangfokozaton. 1861. a császár szárnysegédévé lett, 1865. szenátorrá, 1866. udvari lovászmesterré nevzeték ki. 1866-ban, Velence bekebelezése után, Viktor Emanuelhez küldték diplomáciai működésben, 1869. pedig orosz követ lett. A köztársaság kikiáltása után erről ez állásról elmozdították és többé nem is alkalmazták.

3. F. Kolos, francia egyháztörténeti iró, született Párisban 1650 dec. 6., meghalt 1723 jul. 14. A jogi pályáról, amelyen kezdetben működött, lemondván, az egyházi pályára lépett és Conti herceg nevelője lett, majd XIV. Lajos udvarába került, ahol a király természetes fiának, Vermandois hercegnek volt nevelője. Jutalmul a locdieui apátságot nyerte, majd utóbb az argenteuili apátságot. Midőn XV. Lajos került a trónra, gyóntató atyja lett a fiatal királynak, ez állásáról azonban, tekintettel agg korára, csakhamar lemondott. Irodalmi munkássága leginkább a történelem mezejére terjedt ki; több kisebb művet adott ki, igy: történelmi katekizmusa, Szt. Margit élete ismeretes. Legnevezetesebb műve egyháztörténelme. Művét nem fejezhette be s csupán az 1414. évig jutott el. Egyháztörténelmét Fabre Kolos János (l. o.) folytatta 1595-ig. Utána Sándor karmelita atya vette kezébe az egyháztörténelem ügyét s eljutott 1765-ig. Végre Benno karmelita atya fejezte be a művet, amely 91 negyedrét kötetben az egyház történetét foglalja magában 1768-ig. Legnagyobb érdeme a műnek, hogy egyike a legterjedelmesebb egyháztörténelmeknek. Különben felületesség, száraz előadás és egyoldaluság jellemzik. Magyarul megjelentek tőle: Az izraelitáknak és keresztényeknek szokásaik és erköltseik (Fordította Kopácsi József, Veszprém 1801-2); Két elmélkedés Fleury apát ur egyházi históriájából (Virág Benedek, Buda 1806); A hetedik elmélkedés Fleury apát urnak egyházi históriájából az egyházi törvényhatóságról (Pest 1808); Históriás katekizmus (Ford. Hegy József, Szeged 1820).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is