Floquet

(ejtsd: floké), KárolyTamás, francia politikus, szül. St.-Jean de Luzben 1828 okt. 5. Jogi tanulmányainak végeztével ügyvéd lett Párisban (1851) és részt vett több radikális lapnak szerkesztésében. 1869. a Bonaparte Péter herceg elleni pörben szerepelt. 1867. az által vonta magára a közvélemény figyelmét, hogy II. Sándor orosz cárt Párisban az igazságügyi palotában «Vive la Pologne, Monsieur!» szavakkal köszöntötte. A császárság bukása után, 1870 szept. 5. Arago Istvánnak Páris mairejének segédje lett. 1871 febr. 8. a nemzetgyülés tagjává választották, ahol azon fáradozott, hogy a párisi kommunisták és a versaillesi kormány között békét közvetítsen. De nem ért célt, sőt a konzervativ köztársaságiak azzal vádolták, hogy a kommunistákkal cimborál, mire - mandátumának letevése után - börtönbe vetették s junius végéig fogságban tartották. 1872. a párisi községi tanács tagjává, 1876. pedig Párisban képviselővé választották. F. a szélső balpárthoz csatlakozott és mint kiváló szónok nemsokára nagy befolyásra tett szert. 1882 jan. havában a Seine département préfet-jévé nevezték ki, mely állásáról azonban nemsokára lemondott. 1885., 1886. és 1887. ismételten a képviselőház elnökévé választották. 1887. báró Mohrenheim orosz nagykövettel megismerkedvén, a kölcsönös tisztelgések alkalmával tanusított magatartásával mintegy elfelejtette az 1867-iki jelenetet és ezzel a kormányképes politikusok sorába lépett. 1888 ápril 3-án radikális miniszteriumot alakított. Az elnök beleegyeztével az alkotmány reviziójának kérdését is fölvette programjába, ámbár ez igéretnek beváltását időhöz nem kötötte. Az első hónapokban azonban Boulanger tábornokkal volt összeütközése, kit elvégül párbajra hítt ki, melyben (jul. 13.) a tábornokot megsebesítette. Kevesebb szerencsével küzdött F. a politikában és midőn a választási reform 1889 febr. 13. napirendre került, a radikálisok is elpártoltak a miniszteriumtól, kiknek nevében Douville-Maillefeu a törvényjavaslat elnapolását indítványozta. A képviselőház ezt az indítványt F. meglepetésére elfogadta, mire F. beadta lemondását. Az uj választások után, 1889 novemberben a képviselőház ismételten elnökké választotta. Az 1892. évi december havában megindult Panama-botrány azonban F. hirnevén csorbát ejtett; a Panama-pörben ugyanis kitünt, hogy F. miniszter korában pénzt fogadott el Lessepstől, melyet a Boulanger elleni választási költségekre fordított. E leleplezés hatása alatt 1892 szept. 3., a pótválasztáson Faberot szocialista jelölttel szemben (3227:4399 szavazattal) megbukott. 1894 jan. 7. a szenátusba választották. V. ö. Discours et opinions de M. Charles F. (Páris 1885).

Forrás: Pallas Nagylexikon