Flora

ó-itáliai eredetü istennő, a virágzásnak, tavasznak (az ifjuságnak is), a megtermékenyítésnek és tenyészetnek istensége, eredetileg a magot befogadó föld személyesítése; azonosították görök Chlórisszal is, mig ellenben azon rege, hogy Juno a tőle kapott virágtól megtermékenyült s (márc. 1.) Marsot szülte, itáliai erdetü. Tiszteletét állítólag T. Tatius rendelte el, Numa pedig külön flament adott neki; ősrégi temploma volt a Quirinalison, a porta Sanqualistól délre s egy a Circus Maximus közelében, melyet két Publicius alapított, Augustus pedig megujított; tiszteletére ünnepet ültek a provinciákban is. Eredetileg ápr. 28. volt ünnepe, melyet azonban később több napon át tartottak és pedig a következő napokon szini játékok (mimuszok) voltak, melyeken a meretrixek is megjelenhettek, az utolsó napon (máj. 3.) cirkuszi játékok kecske- és nyulvadászattal, majd babot és borsót szórtak a nép közé s végül áldozat fejezte be az egészet. Ez ünnepen a nők egyébkint tilos tarka ruhákban jelentek meg, a házakat virágokkal ékesítették és az egész nép pajzán s vig élvezeteknek hódolt. A játékokat az édiliszek - kurulisz és plebejusz édiliszek - Kr. u. 22 óta prétorok rendezték; alapításukat 271-re teszik s 173 óta állandók voltak. Ábrázolására a rómaiaknak nincsen önálló tipusuk, hanem a gör. Chlórist v. a tavaszi Hórát vették mintának. A gens Servilia és Clodia pénzein Florafej látható, hajában virágokkal, függővel s nyakékkel, a fej mögött ismét virág v. lituus van. - F. növénytani értelemben, valamennyi vadon termő növényfaj együtt, amely valamely ország v. vidék vegetációját alkotja, mint fauna az állatvilága.

Forrás: Pallas Nagylexikon