Flore et Blancheflore

(német költeményekben Blancheflur, latinizált formában Flos és Blancflos, azaz: virág és fehérvirág, rózsa és liliom), egy a középkorban elterjedt rege cime. Eredetileg a rózsa és liliom személyesítése, allegorikus értelemben pedig a szerelem és ártatlanság. A költeményben azonban már ez az értelmezés nincs öntudatosan keresztül vive s főtartalma két gyermeknek megható szeretete. Blancheflort eladja a spanyol király egy bizanci tengernagynak; Flore sok keresés után feltalálja; felfedezik és tüzhalálra itélik őket; készek együtt meghalni; ez meghatja a pogányokat s Flore haza viheti kedvesét. Mindketten egy és ugyanazon órában halnak meg és egy sirban nyugosznak. A rege már a XII. sz.-ban ismeretes volt déli Franciaországban, ó-francia kidolgozását egy uj-görög kidolgozással együtt Bekker Imánuel adta ki (Berl. 1844), ezenkivül régibb kidolgozásban számtalan német és plattdeutsch kiadása is jelent meg (legutóbb a Niederdeutsche Denkmäler 3. kötetében; Brema, 1880), ujabb átdolgozásban pedig Knorrig asszonytól (Berl. 1822). Ugyanezen rege szolgált alapul Boccaccio Il Filocolo c. regényének. V. ö. Herzog, Die beiden Sagenkreise von F. A. B. (Bécs 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon