Flourens

(ejtsd: fluran), 1. Emil, francia államférfiu, szül. Párisban 1841 ápr. 27. F. természettudós fia. A második császárság alatt 1863-68-ig ügyész volt az államtanácsban, később ügyvédi irodát nyitott s 1870 szeptemb. 4. után a köztársasági párthoz csatlakozott. 1879. a közoktatásügyi miniszteriumban osztályfőnökké neveztetvén ki, részt vett a szerzetes rendek ellen indított harcban. 1886. Goblet miniszteriumában a külügyi tárcát vállalta el. 1887. a Rouvier- s még ugyanezen évben a Tirard-kabinetnek is tagja volt, de 1888. Tirarddal együtt visszalépett. 1893 aug. 20. ujra képviselőnek választották. 1893. a Figaróban közlött cikksorozatában elődeiről a francia külügyminiszteriumban igen megvetőleg nyilatkozott, mi ellen különösen Courcel volt berlini nagykövet tiltakozott.

2. F. Gusztáv, francia politikus és iró, F. természettudós fia, az előbbinek bátyja, szül. Párisban 1838 aug. 4., elesett 1871 ápr. 3. Természettudományokkal foglalkozott s 1863. egy évre atyja tanszékeinek betöltésére hivták meg. Azután Belgiumba, innen Görögországba és Kréta szigetre utazott, hol a törökök és krétaiak között épp akkor kitört harcban oly elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki, hogy utóbbiak a nemzetgyülés tagjává is megválasztották s mint teljhatalmu követet a görög kormányhoz küldötték. Mint elszánt demokrata tért vissza 1868. Franciaországba, hogy a császárság ellen állást foglaljon. Itt azonban, mint egy népgyülés elnökét csakhamar három havi börtönre itélték. Cassagnac Pállal vivott véres párbaja után beállott az Internationale soraiba. De miután a Bellevilleben 1870 febr. 7. megkisértett felkeléssel kudarcot vallott, kénytelen volt Angliába menekülni, honnan azonban még ugyanazon év szept. visszatért. Páris megszállása alatt (1870-71) a commune élére állott s az ideiglenes köztársaság kormány ellen forradalmat támasztott. Politikai nézeteiben kérlelhetetlen és fanatikus, magán életében azonban szerény és szelidlelkü férfiu volt és tanulmányai a legszebb reményekre jogosították. A commune leveretésekor az utcai harcban esett el. Politikai röpiratain kivül kiváló figyelmet keltett «Science de l "homme» c. műve (Brüsszel 1865 1 köt.).

3. F. Mária János Péter, francia fiziologus, szül. Maureilhanban (Hérault départementban) 1794 ápr. 24., megh. Montgeronban, Páris mellett 1867 december 5-én. Montpellierban orvostant tanult és később Párisba ment. 1828. az akadémia tagja, 1833. örökös titkára, 1835. a College de Franceon az élettan tanára lett. 1838. képviselővé választották, 1846. Franciaország pairjévé nevezték ki. 1848 óta mint magánember élt. F. különösen az agy egyes részeinek szerepét illető buvárlatairól, a nyultvelőben levő lélekzési központ felfedezéséről és a csontok, a bőr és nyálkahártyákon tett boncolástani és fiziologiai munkáról nevezetes. Művei: Recherches physiques sur l"irritabilité et la sensibilité (Páris, 1822); Expériences sur le grand sympathique (u. o. 1823); Notes sur l"effet croisé dans le systeme nerveux (u. o. 1823); Recherches expérimentales sur les propriétés et les fonctions du systeme nerveux dans les animaux vertébrés (u. o. 1824. 2. kiad. u. o. 1842); Recherches sur le développement des os et des dents (u. o. 1845); Théorie expérimentale de la formation des os (u. o. 1847); Psychologie comparée (u.o. 1854, 3.. kiad., u. o. 1864); De la longevité humaine (u. o. 1854, 5. kiad., u. o. 1872); Examen du livre de M. Darwin (u. o. 1864, 2. kiad. u. o. 1880); Éloges historiques (u. o. 1856-62. 3 köt.). A materializmus ellen irányulnak:Examen de la phrénologie (u. o. 1841, 3. kiad. u. o. 1851); De l"instinct et de l"intelligence des animaux (u. o. 1841, 4 kiad. u. o. 1861); De la vie et de l"intelligence (u. o. 1857, 2. kiad. u. o. 1859).

Forrás: Pallas Nagylexikon