Fluidum

(lat.) a. m. folyadék. Igy nevezték a régi fizikusok azt a hipotétikus anyagot, mellyel a különböző fizikai jelenségeket magyarázták; valamennyi F.-ot felruházták azzal a tulajdonsággal, hogy a nehézsége mérhetetlen kicsiny, ugy hogy a testekbe belejutva, azok sulyát meg nem változtatja. Volt hő F., mely a testekbe jutva vagy kilépve, azok hőmérsékletét nagyobbítja, ill. csökkenti. A fényjelenségeket is a testekből kiáramló F.-ra vezették vissza. A mágneses F. a mágneses állapotot hozta létre; megkülömböztettek északi és déli mágneses F.-ot; a mágnesezés folyamata a vas és acél legkisebb részeiben egyenlő mennyiségben elhelyezett kétféle F. szétválasztásából állott. Kétféle elektromos F. szolgált az elektromos jelenségek magyarázatára. Ha a modern fizika át is vette a «mágneses» és «elektromos» folyadék elnevezéseket, ugy az csak a mult örökségéből származó kényelmes kifejezésmód a mágneses ill. elektromos jelenségek tárgyalásában s nem köti hozzá valami igen finom anyag fogalmát.

Forrás: Pallas Nagylexikon