Fő-árapasztó árok
A patakokon s kisebb folyókon usztatott hasáb és rönkő fa
kifogására szolgáló gerebre gyakorolt viznyomás apasztása egyike a
leglényegesebb szempontoknak a gerebépítésnél, melynek a szükséghez képest
eleget tenni minden lehető eszközzel igyekezni kell. Ezen cél többféle módon
érhető el; p. a gerebnek - a viz tükrét csak kevés magasságig emelő - bukógátra
felépítése által, zsilipeknek a gerebvonalba való beosztása által, árapasztó
árkok, homokfogók (l. o.) és rácsos csatornák (l. o.) alkalmazása által. Az
árapasztóárkok lehetnek a pataknak v. folyónak természetes mellékágai vagy
pedig kiásott csatornái, melyek a főmederből részint a gerebudvar fölött,
részint ennek határain belül kiágaznak s alantabb azzal ismét egyesülnek. A
viznek egy része az uton elvezethető s igy a gerebet nem terheli.
A gerebudvar felső végén alkalmazott ily árapasztót
F.-nak nevezzük, mert ennek iránya a vizfolyás irányával még
leginkább egyezik s igy a fölös viz tetemesebb levezetésére különösen alkalmas,
különben is rendesen a patak v. folyó egyik ágát képezi. Ezen árkot, midőn a
gerebudvar fával van telve, egyszersmind a tutajok átbocsátására használjuk. A
többi, a gerebudvar alantibb pontjain netalán található árapasztó árkok
mint mellék-árapasztók szerepelnek. Ezek önszabályozásra lehetnek
berendezve, azaz ugy, hogy alacsony gáttal elzáratván, csak akkor kezdenek
működni, midőn a vizállás már bizonyos magasságot elért, midőn aztán a
fölösleges vizet a főmederből kivezetik. Minden árapasztó árok kezdőpontján
gerebbel, e mögött pedig többnyire zsilippel is van elzárva.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|