Fock Jenő

1916-2001.
1930-tól a Marx-Mérei, később a Ganz Vagongyárban dolgozott műszerészként. 1932-ben belépett a KMP-be. Részt vett a KIMSZ és a Vörös Segély munkájában. 1937-ben az Országos Ifjúsági Bizottság tagja lett. 1939-ben behívták katonának. 1940-ben kémkedés koholt vádjával letartóztatták, a hadbíróság háromévi fegyházbüntetésre ítélte. 1943-ban a frontra került, egy év múlva azonban megszökött. 1945. január 13-án a X. kerületi pártbizottság titkára, júliustól az MKP Budapesti Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának tagja lett. 1947-től a Nehézipari Központ osztályvezetője, 1948-tól a Gépipari Főosztály vezetője. 1951. január 27-én kohó- és gépipari miniszterhelyettessé nevezték ki. Elvégezte a Gazdasági Műszaki Akadémiát. 1954. október 9-étől külkereskedelmi tanácsos az NDK-ban. 1955. április 30-ától a SZOT titkára, 1956 júliusától az MDP KV póttagja. 1956 novemberében az MSZMP IKB tagja lett, 1957 februárjától gazdaságpolitikai KB-titkár volt, majd a júniusi országos pártértekezleten beválasztották a PB-be, amelynek 1980-ig tagja maradt. Ekkor már a reformprogram eltökélt támogatójának számított. 1961. szeptemberben felmentették KB-titkári tisztségéből, és a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. Tagja lett a KB államgazdasági bizottságának. 1967. április 14-étől 1975-ig a Minisztertanács elnöke volt. Tevékenyen részt vett az "új gazdasági mechanizmus" bevezetésében. A reformok híveivel, Aczél Györggyel, Fehér Lajossal és Nyers Rezsővel együtt állították félre: 1975. május 15-én nyugdíjazták. 1975 és 1980 között még az MSZMP PB tagja maradt, KB-tagságát 1989-ig megtartotta. 1980-ban az MTESZ elnökévé választották. 1984-től az Alkotmányjogi Tanács tagja. 1945-1947, 1958-1967 és 1971-1985 között országgyűlési képviselő. A KB 1988. májusi plénumán ő javasolta, hogy Kádár János mondjon le főtitkári tisztségéről, és legyen az MSZMP elnöke. 1988 decemberében a KB nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottságának tagjává választották.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia