Födém

Az épület valamely belső helyiségének - szobájának - betetőzése, mely azt a felső emeletsortól vagy a padlástérségtől elválasztja. A F. állhat fából (gerendasoros F.), kőből v. téglából (boltozott F.) és vasgerendák közé igtatott fagerendasorból, - téglaboltozatból - hullámos bádoglemezből v. valamely dróthálózatból, mely utóbbinak közei gipsszel avagy betonnal lesznek kitöltve.

A Fa-födémek. A tökéletes F. áll: 1. a födémet hordó szerkezetből, mely ez esetben a gerendasor (l. o.); 2. annak alsó héjazásából, a mennyezetből (l. o.); 3. annak felső burkolásából, a padozatból (l. o.) vagy kövezetből és 4. a vakmennyezetből (l. o.), melyet e célból igtatunk az egyes gerendák közé, hogy a hang áthatását két egymásfölötti helyiségből lehetőleg akadályozzuk v. - mint a padlás-F.-nél - a lakóhelyiséget a külső levegő hőmérsékletének változásaitól megóvjuk. Alárendeltebb F.-eknél, a gerendasort kivéve, a föntebb említett alkotórészek egyike vagy másika hiányozhatik is. A nálunk használatosabb F.-ek a következők: 1. a pórfödém, 2. a héjazott gerenda v.borított F., 3. a béléses borított F., 4. a vakgerendás borított F. és 5. a csapos gerenda-F. Vannak azonkivül még az u. n. feszített gerendás v. tákolt F.-ek is, melyeket azonban nálunk nem alkalmaznak.

A pórfödém csak alárendelt lakóépületeken fordul elő; szerkezete áll a gerendasorból, az azt takaró boruló deszkázatból , melyre egy 5-8 cm. vastag agyagtapasz jön. Hogy az agyag jobban tapadjon, a deszkák közé sokszor a fecskefarkulag metszett léceket szögezik. A héjazott gerenda-F. az előbbitől csak annyiban különbözik, hogy alul mennyezettel is el van látva, de vakmennyezete még nincs. A béléses borított F. a vakmennyezettel is ellátott F.-ek közé tartozik, még pedig azok közé, melyekben a vakmennyezet a gerendasor közé van betolva (l. Vakmennyezet).

A gerendák oldalaira lécek vannak szögezve, melyek a vakmennyezet boruló deszkázatát, a bélésdeszkázatot hordják. Ez tartja a törmeléket vagy agyagot, melynek szine a gerendák felső lapját mintegy 8 centiméterrel haladja meg. A feltöltésbe fektetjük a vánkosfákat és ezekre a padozatot; alul a gerendasor mennyezettel van ellátva, ez esetben deszkaborítással, mely nádazva és vakolva van. Padlásokon a padozat helyett fekvő téglaburkolatot is alkalmazhatunk. A vakgerendás borított F. tulajdonképpen két gerendasorból áll: az egyik - az erősebbik - hordja a feltöltést és a padozatot, a másik - a gyöngébbik - a mennyezetet.

A rendes gerendaközü béléstartó gerendákra lehetőleg magasan vannak a lécek szögezve, melyeken a boruló deszkázat s ezen viszont a feltöltés, vánkosfák és padozat nyugszik. A mennyezetet hordó alsó gerendák - az u. n. vakgerendák - a bélésdeszkák alatt körülbelül 6 cm.-nyi, a béléstartó gerendáktól mintegy 3 cm.-nyi távolságban feküsznek. Ennek az elrendezésnek a célja az, hogy ha a béléstartó gerendák a teher alatt meghajolnak v. a járás-keléstől megrázkódnak is, a mennyezetet hordó gerendákkal nem lévén szoros összeköttetésben, mozgásuk a mennyezetre káros behatással nem lehet. Természetes, hogy ezt a jelentékeny szerkezeti magassággal biró és sok fát emésztő F.-et csak ott alkalmazzuk, ahol valamely költséges és diszes mennyezetet kell célszerüen hordanunk. A csapos gerenda-F.-et fontosságánál fogva külön tárgyaltuk (l. Csapos gerendafödém).

A különösen Észak-Amerikában használatos feszített vagy tákolt gerendás F.-ek egyik, leginkább alkalmazott nemének szerkezete a következő: A gerendasor 8-10 cm. vastag, 25-35 cm. magas és egymástól 30-40 cm. távolságban fekvő pallókból áll, mely pallók 3-3 méter távolban 5 cm. széles és 10 cm. magas andráskereszt alakban fektetett lécekkel vannak egymáshoz feszítve.

Forrás: Pallas Nagylexikon