Fodor

1. Ármin, jogi iró, szül. Nagy-Mihályban (Zemplén vm.) 1862 jan. 27. A gimnáziumot Ungvártt, a jogot a bpesti egyetemen végezte; 1885. jogi doktor, 1886. ügyvéd lett. 1890. a budapesti V. ker. járásbirósághoz albiróvá nevezték ki s 1895-ben szolgálattételre az igazságügyminiszteriumba rendelték be. Itt különösen a peres eljárás reformja körüli munkálatokban vett részt; ő készítette Plósz Sándornak a magyar polgári perrendtartásról szóló előadói természetéhez a terjedelmes indokolást, mely 1893. megjelent. Jogi cikkei a külömböző szaklapokban jelentek meg. Önálló munkái: A fizetésképtelen adós jogcselekményeinek megtámadása a csődben (Bpest 1887); A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve. (u. o. 1894; Márkus Dezsővel együtt).

2. F. Gyula, született Nagy-Váradon 1864. 1886 óta Szatmáron tanár. Néhány szépirodalomba vágó dolgozatán kivül említést érdemlő munkái: M. Minucius Felix Octaviusa (Szatmár 1888); A perfectum kettőzetének hangzója (Bpest 1887); Xenophon Memorabiliájának teljes szótára (Dávid Istvánnal együtt, Bpest 1888); Vergilius Aeneisének szótára (szintén Dáviddal); részt vesz a Dávid-féle isk. klasszikusok fordítására (Pozsony, Stampfel, tőle: Tacitus Annalese) és preparálására (Bpest Wodianer, tőle: Liv. XXI. és Tacit. Ann.) megindult vállalatokban is. L. Szinnyei, Magyar Irók.

3. F. Jozéfa, magyar származásu francia énekesnő, kinek nagyapja, Fodor A., magyar huszártiszt volt; szül. Párisban 1793., megh. állítólag Fontainebleauban, a 40-es évek felé. Mint énekesnő F. Mainville néven, melyet férje után viselt, 1810. lépett fel először Szt. Péterváron; aztán Párisban az Opére Comique, majd a hires Catalani igazgatása alatt álló Olasz Operának volt tagja. Londonban, Nápolyban, Velencében és Bécsben is aratott babérokat. 1825. ismét Párisba szerződött, de már ugyanebben az évben a magánéletbe vonult.

4. F. József, egyetemi orvoskari tanár, szül. Lakocsán (Somogy vm.) 1843 jul. 16. A gimnáziumot Pécsett, az egyetemet Bécsben és Pesten végezte, hol 1865. orvosdoktor, 1866. egyetemi államorvostani tanársegéd lett. 1869. a tiszti orvosi eljárásból egyetemi magántanárrá habilitálták, 1868-69. a Rókus-kórház főorvosa volt, 1870-71. a külföldön tanulmányozta a közegészségügyi viszonyokat. 1871. az államorvostan segéd-, 1872. a kolozsvári egyetemre az államorvostan rendes tanárává nevezték ki. 1874. a budapesti egyetemen ujonnan felállított közegészségtani tanszékre hivták meg; a higienikus intézetnek is ő az igazgatója. A m. tud. akadémia 1878. levelező, 1883. rendes tagjává választotta. Számos külföldi tudományos társulat részéről is több kitüntetés érte; a belga kir. académie de médecine-nek külföldi tagja, és az Association international pour le progres d "hygiene (Brüsszel) tiszteletbeli tagja. Az 1893-ki kolera elfojtása körül szerzett érdemeiért a király 1894 január 2. a III. osztályu vaskoronarendet adományozta neki; a budapesti tud. egyetem az 1894-95. tanévre rektorrá választotta. Az irodalom terén is rendkivül nagy tevékenységet fejtett ki; orvosi és közegészségügyi cikkek a különféle szaklapokban jelentek meg, több értekezést a külföldi folyóiratok is közöltek tőle. A Pallas Nagy-Lexikonának is munkatársa. Munkái: Az árnyékszék-rendszerekről (Pest 1869); Közegészségügy Angliában (Budapest 1873, az akadémia 1875-ben 200 arannyal jutalmazta); Experimentelle Untersuchungen über Boden und Bodengase (Braunschweig 1875. Különlenyomat a Deutsche Vierteljahrschrift für öffentliche Gesundheitspflegeből); Az egészséges házról és lakásról (u. o. 1877. németül is); Az egészségtani kutatások (u. o. 1881. jutalmazott munka; németül is megjelent); A budapesti m. kr-i tudományegyetem közegészségtani intézetének leirása (u. o. 1882., németül is); Nehány készülék egészségtani előadásokhoz és kisérletekhez (Bpest 1883., német szöveggel is); Bakteriumok az élő állat vérében (u. o. 1885); Ujabb kisérletek erekbe fecskendezett bakteriumokkal (u. o. 1886., németül is); Egészségtan (u. o. 1886); A vérnek bakteriumölő képességéről (u. o. 1887, németül is); Jelentés az iskola-egészségügyről (u. o. 1888); Hygiene des Bodens (Jena 1893). 1879-87. a Természettudományi Közlönyt szerkesztette; 1882 óta az Orvosi Hetilap Közegészségügy és törvényszéki orvostan c. szakmellékletét, a Népszerü termtud. előadások Gyüjteményét (Paszlavszky Józseffel együtt) és 1887 óta az Egészség c. közlönyt szerkeszti.

Forrás: Pallas Nagylexikon