Foerster
1. Vilmos, német csillagász, szül. Grünbergben, Sziléziában
1832. dec. 16. 1850. Berlinben matematikát és csillagászatot kezdett tanulni,
1852. Bonnba ment az Argelander (l. o.) mellett kizárólag az asztronomiának
szentelte magát. l854-ben avatták doktorrá De altitudine poli Bonnensi
értekezése alapján, 1855. a berlini csillagvizsgálón második aszisztenssé lett
és itt 1862. majdnem egyedül bolygók és üstökösök észlelésével és
pályaszámításaival foglalkozott. Időközben 1857. egyetemei docenssé habilitálta
magát, 1860. első asszisztenssé és 1863. rendkivüli tanárrá lett az egyetemen.
Ekkor 1865-ig az időközben betegsége és agg kora miatt visszavonult Encke (l.
o.) helyén a berlini csillagvizsgálót igeiglenesen igazgatta, mig 1865.
véglegesen annak igazgatójává nevezték ki; mint ilyen egyuttal a Berliner
Astronomisches Jahrbuch szerkesztő-kiadója is volt, mig az a csillagvizsgáló
mellett szervezett számoló intézet vezetőjére (Tietjen) át nem szállt; 1868-ig
az Europäische Gradmessung munkatársa, az Astronomische Gesellschaft-nak
kezdetben titkára és mint ilyen a Vierteljahresschrift der astronomischen
Gesellschaft társszerkesztője, majd később a társaság egyik elnöke. 1868 végén
igazgatói és tanári állásának megtartásával az északnémet szövetség (1871-től a
német császárság) normális mértékhitelesítő bizottságának igazgatójává nevezték
ki és mint ilyen ő vezette a métermérték behozatalát Németországban. Ebben az
állásában jelentek meg tőle Metronomische Beiträge (Berlin 1872). Tudományos
munkálkodása eredményeit számos kisebb-nagyobb cikkben az Astronomische
Nachrichten, a Berliner Astronomisches Jahrbuch,- és a Vierteljahresschrift-ben
tette közzé. Minthogy 1872 óta a porosz királyi normális naptárnak asztronomiai
részét is csinálja, ebbeli munkálkodásából kifolyólag kiadta: Die
unveränderlichen Tafeln des astr. und chron. Theils des kön. preussischen
Normalkalenders (1873) és Die veränderlichen Tafeln etc. (1873), valamint
Populäre Mitteilungen (2 kötet, 1879 és 1884). Kiadott továbbá Sammlungen
wissensch. Vorträge (1876) c. gyüjteményt, azonkivül 5 köt. Beobachtungent,
melyben a berlini csillagvizsgálón 1884. tett észleleteit irja meg, és Studien
zur Astronomie (Berlin, 1888) c. művét.
2. F. Vendelin, német romanista, szül. Wildschützben,
Trautenau mellett (Csehorsz.) 1844 febr. 10. Köninggrätzben teologiát, Bécsben
klasszikus filologiát tanult; 1868-74. Brünnben gimnáziumi tanár volt, 1872-73.
Olaszországban és Franciaországban tartózkodott, 1874. márc a bécsi egyetemen a
román filologia magántanára lett, ugyanaz év októberében a prágai egyetem
rendkivüli, 1876. rendes tanárává nevezték ki. Ugyancsak 1876 őszén Bonnba
hivták meg Diez (l. o.) utódjául. F. különösen szövegkritikai, szótári és
etimologiai kutatásokkal és román nyelvhasonlítással foglalkozik. Főbb munkái:
Questiones Horatianae I. (Brünn 1869); De lege Meinekiana (1870); De rufi Festi
breviaris (Bécs 1872); Rufi Festi breviarium (u. o. 1874); Richars li biaus (u.
o. 1874); Li dialoge Gregoire lo pape Moralia Hiob, Sermo de sapientia (Halle
1876); Aiol et Elie de Saint Gillé (Heilbr. 1876-1882); Li Chevaliers as deus
espees (Halle 1878); Las Mocedades del Cid de G. de Castro (Bonn 1878),
Galloitalische Predigten des 12. Jahrhunderts (u. o. 1879); Girart de Rossillon
(u. o. 1880); De Venus la deesse d "Amors (u. o. 1880); Lyoner sopet u.
Anonymus Neveleti (Heilbr. 1882); Robert Garniers Tragödien (u. o. 1882-83);
Das altfranzösische Rolandslied nach den Texten von Chateauroux (u. o.
1883-86); Cristian von Troyes sämmtl. Werke (Halle 1884-90) stb. Azonkivül
számos folyóiratban jelentek meg tőle hasonló irányu tanulmányok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|