Fogadalmi ajándékok

(görögöknél: anatémata; rómaiaknál: vota). Mi sem mutatja jobban, hogy a kereszténység mily sok dolgot átvett a régiektől, mint a fogadalmi ajándékozás szokása, melyet az emberek bármily kivánságuk elérhetéseért v. a már elért kivánság fejében szoktak gyakorolni. A kézmives munkája sikerülteért szerszámát, a zenész lantját, a festő ecsetjét, a harcos fegyverét, a gyilkos tőrét, a halász hálóját, a földmivelő ekéjét ajánlta fel; a beteg felgyógyulása emlékére valamely votiv tárgyat (p. csinált szemet) mások az istentiszteletre szükséges edényeket és ruhákat tettek az istenek oltárára a görögöknél, rómaiaknál egyaránt. Athénban azonban bün elkövetése miatt is kellett ily F.-at felajánlani. A görögöknél azonkivül lemetszett hajat is használtak fogadalmi emlékül. Művészeti tekintetben azért nevezetesek a F., mert sokszor igen szép műemlékekkel gazdagították a régiek az egyes alkalmakkor templomaikat (különösen Delfiben és Olimpiában) és köztereiket. Igy Athénban az Akropolis aljában egész utcát a háromlábasok utcájának (tripusok utcája) neveztek az ott felállított tripusokról, amelyek közül egy maig is fennáll (Lisikrates karvezető emléke) s a korintusi oszloprendnek emlegetett mintájául szolgál. A veszély elhárítása, valamely bajból való kiszabadulás, valamely tervnek szerencsés megvalósíthatása (háboruban vagy békében) stb. mindig alkalmul szolgáltak, hogy akár maga az állam (vota publica), akár egyesek (vota privata) megfelelő fogadalmakat tegyenek, s az istenek segítségébe vetett bizalmukat vagy előre, vagy a szerencsés eredmény után kézzelfoghatólag is nyilvánítsák. L. még Fogadalmi tárgyak és Fogadalom.

Forrás: Pallas Nagylexikon