Fogarasi

János (alsó-viszti), jogtudós és nyelvész, szül. Felső-Kázsmárkon, Abaujmegyében 1801 ápr. 17., megh. Budapesten 1878 jan. 10. 1814. a sárospataki református főiskolába jutván, ott végezte 1823-ban tanulmányait. A jogtudományokat Kövy Sándor vezetése alatt hallgatta, kinek kedvence volt s ki őt a jogi tanszéken utódjául óhajtotta. 1827. lett kir. t. jegyző (jurátus) Szirmay Ádám szeptemvir oldala mellett, mint ennek archiváriusa, 1829. pedig ügyvédi oklevelet nyert. Azonban már korán megizlelt tudományos munkásságától megválni nem akarván, gyakorló ügyvéd nem lett, hanem Komáromy György nagybirtokos fiának nevelését vállalta el. Majd a hivatalnoki pályára ment s a váltó feltörvényszéknél tanácsjegyző lett s mint előadó is működött. E hivatalában maradt 1848-ig, midőn István főherceg nárdornál titkár s a nádori törvényszéknél előadó volt s csakhamar, már 1848. május 1-től fogva, Kossuth pénzügyminiszteriumában tanácsosi állásra emeltetett és a pénzügyeket mélyebb tanulmány tárgyává tevén, ő készítette az akkori pénzügyi tervek és javaslatok egy részét, adórendszert s banktervet. Decemberben, a kormánynak Debrecenbe távozása után, visszavonulva élt a szabadságharc végeig, akkor pedig sógora, Járy György unszolására s kenyérkeresti szükségből is, bár kedve ellenére, hivatalt vállalt. 1850. évtől kezdve biró lett az ideiglenes pesti törvényszéknél, 1854-ben pedig főtörvényszéki tanácsos, másfél éven át a büntető osztály elnöke, azután 1856-tól 1861-ig a pesti váltó- s kereskedelmi törvényszék elnöke, egyszersmind a pesti országos törvényszék alelnöke, midőn a visszaállított pesti magyar váltótörvényszék elnökségét vette át s viselte 2 éven át, mig 1863. a hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki és annak váltóosztályában volt előadó. Az alkotmányos korszakban 1869. a kir. kuria legfőbb itélőszéki birája lett. Hivatalos fogalalatosságaitól szabadon maradt minden idejét a magyar nyelv művelésének s a nagy szótár munkáinak szentelte, melyek Czuczor halála után egészen az ő vállaira nehezedtek s a nagy művet 1874. be is végezte, mely alkalommal az érdemét méltányló akadémia, Czuczor szerkesztőtársa és az ő arcképével, diszes emlékpénzt veretett. Az akadémia 1868 dec. 21. tartott ülésében Mongol tanulmányok cimü értekezését mutatván be, a mongol és magyar nyelv rokonságának bővebb kinyomozása s felderítése céljából Bálint Gábor nevü fiatal nyelvtudós Ázsiába kiküldetését indítványozta s azt az utazásra szükséges segéllyel nagyobb részben ő maga látta el, ki azután 1871-73. folytonosan közölte vele s általa az akadémiával tanulságos tapasztalatait. 1874-ben rendes tagi fizetését, évi 500 p. forintot öt évre nyelvtudományi célokra ajánlotta fel. De még nagyobb áldozatokat is akart hozni a tudomány ügyének, s ezáltal fényes kifejezést adni az akadémia iránti hálájának. 1871 május 16. kelt végrendeletében általános örököseül a m. akadémiát rendelte. Még akkor vagyonos s legalább is százezer frtnyi értékkel biró embernek hitte magát. Azonban adósságokba keveredett s tetemes vagyonát annyira elvesztette, hogy az akadémia volt kénytelen díszesebb temetésről gondoskodni nagyérdemü tagja részére. Az akadémián Tóth Lőrinc rendes tagtársa s barátja tartott felette nagyob terjedelmü emlékbeszédet.

Jogtudományi nagyobb s önálló művei: A Magyarhoni magános törvénytudomány elemei Kövy Sándor után, ujabb t.-cikkek s felső itéletekkel bővítve (Pest 1839., második kiad. 1840., harmadik jav. kiad.: Magyar közpolgári törvénytudomány elemei 1842., s még három bővített kiadás 1847-ig. Ide számítandó még: Pótlék a magyarhoni magános törvénytudomány elemeihez az 1840-iki törvénycikkelyek után, 1840). Magyar kereskedési és váltójog, eredeti alaptannal világosítva, rendszeresítve s a szomszéd nemzetek, főleg Ausztria váltótörvényével a főbb pontokban összehasonlítva (Buda 1841, második javított és bővített kiadás, Pest 1846). Törvénykezési kalauz, a biróságok s ügyvédek fontosb teendőiben utmutatásul (Pest 1850., 2-ik kiadás 1851); Tájékozó az ideigl. bélyegadó törvényben (1851); A magyarországi uj polgári perrendtartás alapvonalai (1853); A közönséges váltórendszabály alapvonalai, váltójogi alaptannal együtt (1854., második kiadás 1857). A magyarhoni országos alkotmány főágazatai régebb és ujabb időben (1861). Nyelvtudományi nagy munkái: Diák-magyar műszókönyv a magyarhoni törvény- és országtudományból (Pest 1833-1842-ig ismételt, időnként javított és bővített kiadásokban); A magyar nyelv metaphysikája vagy a betüknek eredeti jelentése a magyar nyelvre alkalmaztatva (1834); Magyar és német zsebszótár, legujabb helyesirás szerint és az ujonnan alakított vagy fölélesztett szókkal bővítve (1836-38., két kötetben s ötször javított és bővített kiadásokban 1865-ig); A magyar nyelv szelleme (1843. Az 1858-iki akadémiai nagygyülés által a Marcibányi-féle jutalommal kitüntetett mű). Művelt magyar nyelvtan elemi része (1843. Minden addigi magyar nyelvtanok kiegészítése és megigazításául a jártasbak számára); Kereskedői szótár magyar és német nyelven toldalékkal a nevezetesb pénzfajokról (1843); Magyar és német segédszótár, pótlékul minden addig megjelent magyar-német zsebszótárakhoz (1845); A magyar igeidőkről (1858. különnyomat az akad. Értesítőből); végre A magyar nyelv szótára (hat nagy quartkötetben, melyet az akadémia megbizásából Czuczor Gergellyel együtt szerkesztett, 1862-től 1871-ig). A m. akadémia már 1844. Czuczort kérte fel e nagy mű elkészítésére, segédszerkesztőül rendelve mellé Fogarasit; Czuczornak 1866. közbejött halálával F. egyedül folytatta a terhes szerkesztést s azt elő- és végszóval ellátva, 570 iven, 110784 cikktartalommal be is fejezte. 1874 május 28-iki gyülésén az akadémia ünnepélyes ülést rendezett s az irodalmi esemény emlékére a szerkesztők sikerült arcképeit feltüntető arany emlékérmet veretett s adott át az örömkönnyeket hullató agg munkásnak; 11 ezüst érem a szótári bizottság tagjai s 200 bronzpéldány a tudományos intézetek s akadémiai tagok részére készült. E jog- és nyelvtudományi munkákon kivül irt még egyéb közérdekü nemzetgazdasági és társadalmi viszonyokra vonatkozó s esztetikai tárgyu munkákat s terveket is; nevezetesen: Egyetlen mód a magyar játékszin célirányos megalapítására (1834); Egy magyar jegybankról (1858); Magyar bank (1841); Egyszerü és kettős könyvvitel alapelvei az ipartanodák számára, Buda 1850; végre Népszerü magyar dalok s művek-et is énekre és zongorára alkalmazva. - Az akadémiában ő indítványozta Verbőczy Hármas könyvének uj, átvizsgált és kijavított fordítását, mely 1865-ben adatott ki s melyben ő maga is munkás részt vett. - Kéziratban maradtak utána: zenei hangegyezmény (harmónia) alaptudománya, s mongol tanulmányai: Rokon mongol-magyar szók gyüjteménye, mongol nyelvtan vázlata, hun s régi magyar szók megfejtése a mongol nyelvből.

F. nyelvészeti munkásságát a nyelvtudomány nem tekinti azzal az elragadtatással, mellyel kortársai egy része tekinté. Régebben a Czuczorral együtt szerkesztett Nagy Szótárt tartották legfőbb alkotásának, melyben valami monumentális munkát láttak, pedig e mű már megjelenésekor elavult, s mikor az akadémia az érmeket vésette, a Szótár a nyelvtudósok előtt mint egy nagyszabásu tévelygés emléke, sajnálat tárgya volt. Sokkal becsesebb és valóban alapvető fontosságuak F.-nak a magyar szórend és a hangsuly kérdésére vonatkozó fejtegetései. Ezek közül az 1838-iki Athenaeumban megjelent Eurhka állapította meg először a magyar szórend ama sarkalatos törvényét, hogy a nyomatékos mondatrész közvetlenül az ige előtt áll. Ez u. n. «Fogarasi törvény»-ét F. részletezte, s a kérdésről később is maradandó értékü fejtegetéseket közölt (Hangsuly a magyar nyelvben, Akad. Értesítő 1860-61). A hangsulyra és szórendre vonatkozó későbbi kutatások is mind a F. munkálatait használják alapul. A magyar nyelv tökéletességében való elfogultsága e vizsgálataiban még aránylag mérsékelten jelentkezik, de a többiben mindez a szubjektiv szempont, mind az u. n. nyelvfilozofia tana sajátságos tévedésekre ragadta. A filozofiai szellem csak termékenyítő hatással lehetett volna nyelvészetünkre s F. bizonyos filozofiai jelszók hatása alatt kezdte irni magyar nyelvtani munkáit (A magyar nyelv metaphysicája, 1834, A magyar nyelv szelleme, 1843. Művelt magyar nyelvtan); ezek nem is voltak hatás nélkül a nyelv szellemének mélyebb felfogására, noha F. egy nem éppen elsőrangu német könyvből, Schmitthennernek 1827. megjelent Urschprachlehre-jéből vette eszméit. A nyelvfilozofia nála igazi mély bölcseleti felfogás hiján, metafizikai játékká vált, a nyelvet nem történetileg fejlődött szervezetnek tekintette, hanem minden nyelvi tényt apriorisztikus filozofiai föltevésekből származtatott a legönkényesebb módon. A képtelenségek legfelsőbb fokát érte el ez irány a Nagy Szótárban. E bámulatos munkával összegyüjtött műnek csak az anyaga becses, ami nagyobbrészt a Czuczor munkája, mig elméletei, szófejtései, hosszabbítgatásai az egykoru nyelvtudomány szempontjából is tarthatatlan dolgok, egészen elemi tévedések. A szerkesztők egyáltalán nem voltak tisztában a nyelvhasonlítás, szószármaztatás elveivel és módszerével. A szavak etimonját az egyes hangelemek jelentéséből fejtik ki valami misztikus módon; a szláv és német nyelvből világos kölcsönzéseket nemzeti álszégyenből minden áron a magyar nyelv tulajdonául hódítják vissza; nyelvünk szókincsét minden elv és rendszer nélkül hol egy mongol, hol egy kinai, japán, hol egy görög, szanszkrit, vagy valamely afrikai nyelv szótárából való egybevetéssel magyarázgatják. A nyelvrokonság elveiben való ama tájékozatlanság üzette F.-val idősebb korában mongol tanulmányait is. Nálunk egyik képviselője volt amaz elvnek, hogy a nyelvművelés főelvei a szabatosság, szépség, s ezzel a neologia minden önkénykedését szentesítette. A Művelt magyar nyelvtan tényleg a neologizmus szellemében van irva. A F.-féle nyelvészeti irányra, amennyiben magától össze nem omlott, a 70-es években megindult Nyelvőr mérte a végső csapásokat, de a szórend terén szerzett érdemei érintetlenek. Fontos még a magyar verstanban is F.,-nak az a kezdeménye, hogy a vers prozódiáját a magyar zene hangjegyeiből kell elvonni, s nevezetesen ő állította fel először a choriambus elméletet (1843. a Művelt magyar nyelvtanban).

Forrás: Pallas Nagylexikon