Fogarasi havasok

az Erdélyi déli határláncolatnak K-felől második tagja, a Szebeni hegycsoport és a Brassói hegység közt, Szeben és Fogaras vármegyékben, a román határon emelkedik. A hegység, melynek élesen határolt s kitünően kifejlett főgerince mélyre bevágódott (352 m.), hatalmas bástya gyanánt egyenesen Ny-ról K-re huzódik, a Vöröstoronyi szorosnál (mely azt a Szebeni hegységtől elválasztja) kezdődik s hirtelen emelkedik 2000 m.-nél nagyobb magasságra; főbb emelkedései a Szkára (2307 m.), Szurul (2288 m.), Negoi (2536 m.), mely Erdély legmagasabb csúcsa, továbbá a Vunetára vagy Butyán (2510 m.), Viszta máre (2520 m.), Vurvu Urli (2479 m.), Kolcz Vizlya (2520 m.), Podrag (2455 m.), Ucsi máre (2431 m.). K-felé a Kápu Tamasului horpadása (1556 m.) választja el a Brassói hegységhez tartozó Királykőtől. A felette zord és meredek, de összefüggő láncot képező főgerincből ritka szabályossággal ágaznak ki É-felé egymással párhuzamos, keskeny s felette meredek, de rövid oldalágak, melyeket kisebb-nagyobb patakok (Kerci patak, Ucsa, Brázai patak, Sebes) választanak el egymástól. Csakis a F. keleti részében fakadó Barca, mely egyuttal a Királykő csopoprtja felé képezi a határt, veszi K-nek utját a barcasági lapály felé, mig a többi folyóvizek mind egyenesen É-nak, az Olt felé sietnek. A F. csoportja csaknem közvetlenül a sikságból emelkedvén ki, rendkivül nagyszerü képet mutat, mely csakis a Magas-Tátra panorámájával hasonlítható össze. 1800 m.-ig nyulik fel rajta a fenyves erdő, azon tul szürkésfehéres sziklaormok és csúcsok következnek, melyeket az év nagy részében hó borít. A mellékágak alját lomberdők takarják. Völgyei telvék természeti szépségekkel, melyeket ujabban a turisták kezdenek felkeresni; ilyen a Buila-tó (l. o.) stb. Hozzáférhetővé tételükön a Siebenbürgischer Karpathen-Verein s ujabban az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület fáradozik, de a teendő ott még igen sok. - A F. déli (romániai) oldalágai jóval hosszabbak mint az északiak s lassabban, de egyuttal kevésbé szabályosan ereszkednek a sikság felé. A Dimbovica itt a fővölgy, mely a hegység vizeinek nagy részét magába gyüjti. Geologiai szempontból a F. leginkább kristályos palákból áll, melyekből szigetekként kristályos mésztömegek emelkednek ki. Helyenként gránit és porfir lép fel, a csillámpala klorit- és agyagpalára változik. A kristályos palákra É-felé harmad- és negyedkori képletek rakódtak le. Ásványokban a hegység nem gazdag. V. ö. Primics György dr., Bolyongások a F.-ban (magy. Kárpát egyes. VII. évk. 1880. 372-404. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon