Fogarasy

Mihály (gyergyó-szent-miklósi), erdélyi püspök, pápai trónálló, belső t. tanácsos, római gróf, a vaskorona-rend s Lipót-rend lovagja, szül. Erdélyben, Gyergyó-Szent-Miklóson 1800 szept. 17., megh. 1882. Tanult Maros-Vásárhelyt és Csiksomlyón a ferencrendiek gimnáziumában, a bölcsészeti tanulmányokat a gyulafehérvári papnöveldében végezte, a hittudományokat pedig a bécsi Pazmaneumban, hol előljárói figyelmét nagy mértékben magára vonta, s későbbi pályájának alapját lerakta. 1823-ban lett misés pappá, Nagy-Szebenben segédpappá s gimnáziumi tanárrá, hol 1826-ig működött. Azután ismét Bécsbe küldetett, honnét teologiae-doktori oklevéllel tért meg s a gyulafehérvári papnevelőben mint tanulmányi felügyelő s hittanár szentszéki tanácsos és előadó nyert alkalmazást; 1830-ban a népiskolák felügyelője, 1832-ben kolozsvári iskolai felügyelő s könyvvizsgáló lett. - 1833-ban gyulafehérvári tiszt. kanonok, s csakhamar bécsi udvari káplán s a sz. Ágostonról cimzett felsőbb papnevelő intézet igazgatója, 1838. nagyváradi kanonok s az ottani kir. akadémia prodirektora lett. Itt ő kézi könyvtárt állított a tanuló ifjuság számára s zene-, ének- és nyelvmestereket tartott. 1842-ben készítette el a Szent István-társulat alaprajzát, melyet a «Religio és Nevelés» egyházi lapban tett közzé. 1843. apáttá, 1846-ban cimzetes skutarii püspökké neveztetett ki s a loyális főpapot kegyeivel elárasztó fejedelem a budapesti egyetem hittani karának igazgatását is reá ruházta. A magyar püspöki kar 1848 okt. 18. őt, mint az udvar kegyeltjét küldte Olmützbe a Bécset elhagyott kir. udvarhoz ismert feliratával, melynek a békének törvényszabta uton leendő helyreállítását kérte. A király azonban mint testületi küldöttet magához nem bocsátotta, s csak mint magánembert s egykori udvari káplánját fogadta el Lobkovitz minisztere jelenlétében, oly parancsolattal, hogy előtte küldetése célját szóval se említse, s azzal az utasítással: imádkozzanak a papok, hogy Isten a nehéz napokat mielőbb fordítsa el az országról. - Ez időben alapította F. püspök a Sz. Istvánról nevezett s most is virágzó könyvkiadó társulatot, melyet 1853-ig ő maga igazgatott. Ekkor püspöke kivánságára visszatért Nagyváradra, hol a főesperesi s kusztosz-kanonoki hivatalt viselte, s a házassági törvényszék elnöke is volt. E közben kapta a kir. tanácsosi cimet s rendjeleit; 1864. pedig erdélyi püspökké s belső titkos tanácsossá neveztetett ki. Mint püspök tevékenységét a kat. hitélet emelésére s a kat. iskolák felvirágoztatására irányozta, s tetemes jótékony alapítványokat tett: a gyulafehérvári irgalmas nővérek számára 42000 frtnyi áldozattal zárdát, szülővárosában pedig, Gyergyó-Szent-Miklóson, 27000 forinton leánynevelő iskolát épített, melynek vezetését szintén az irgalmas nővérekre bizta, s melyet 25000 frt tőkével s több fekvőséggel látott el, ugyanott az ősi telken, hol bölcsője ringott, 3000 frton menedékházat emelt munkaképtelen gyermekek javára, kiknek ellátására 8400 frt alapítványt tett, s az épület fentartását biztosította; püspöki székhelyén elemi iskolákat, szamaritánus-intézeti épületet emelt, a papi szeminárium épületét kibővítette s abban uj katedrát állított, mikre többet költött 30000 frtnál; a király ezüst-menyegzőjét szegény tanítók jobb ellátására szánt 30000 frtnyi alapítvánnyal ünnepelte, de legnagyobb áldozata, hogy egy «Lyceum academicum» alapjára 100 ezer forintot adományozott. - Több hittani s rokontárgyu értekezést irt a: Fasciculi ecclesiastici c. folyóiratba, s az Egyetemes m. Encyclopediába; kiadta nevezetesebb egyházi beszédeit s főpásztori körleveleit; Bécsben 1837. jelent meg értekezése: Az erdélyi püspökről polgári tekintetben; de legnevezetesb munkája: Emlékirata az 1847-48. országgy. alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról (Pest 1848. 2-ik kiadás 1868).

Forrás: Pallas Nagylexikon