Fogas

v. fogas süllő (Lucioperea Sandra Cuv., állat), a csontoshalak sügérfélék családjába tartozó halfaj. Teste megnyult, érdes tapintatu s a fej kivételével apró, fésüs pikkelyekkel borított; feje megnyult, a csukáéra emlékeztet; szája mélyen behasított, zuga legalább a szem közepéig ér; bársonyfinomságu gerebenfogai közül ugy a felső, mint az alsó állkapocsban két-két hegyes, erős fog tünik ki, amelyekhez mindkét állkapocsban kisebb hegyes fogak sorakoznak; nyelve sima, fogatlan. Szine a test hátfelének legtetején zöldesszürke, a has felé ezüstösbe huzó, bizonyos ólmos lehelettel; az oldalakat sötétebb felhős foltok tarkázzák; a pofák barnával tarkázottak; a két hátsörény szürke, sugárközeiben sötét foltok néha 4-5 sorba rendezkednek s ily foltok tarkítják néha a fark sugárközeit is; a többi uszó sárga. Nálunk 85-90 cm. hosszuság mellett 10 kg. sulyt ér el. Ivása április és május hónapokra esik. A F. ragadozó hal, mely minden élőt elnyel s még saját faját sem kiméli. Hazája Közép-Európa, különösen az Elba és Odera meg a Duna folyórendszere, továbbá néhány délnémetországi tó s a mi Balatonunk. Husa nagyon izletes. A F.-t hazánknak csaknem összes vizeiből ismerjük, a legnagyobbak és legizletesebbek azonban a Balatonban élnek. A halászok a kisebbeket süllő, a nagy balatoniakat szorosabb értelemben F. névvel jelölik s külön fajoknak tekintik; ichtiologusaink azonban kimutatták, hogy a kevésbé izletes husu folyami süllők s a nagy balatoni fogasok, amelyeknek husa kiválóan izletes, egyazon fajhoz tartoznak. V. ö. Hermann Ottó, A magyar halászat könyve (Budapest 1887, II. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon