Fogaskerék

Az egymáshoz közelebb fekvő tengelyeknek forgatására használják. A F. koszoruján egymástól egyenlő távolságban egyenlő nagyságu és alaku nyulványok, fogak vannak, melyek a vele kapcsolatban álló kereket, annak fogaiba kapaszkodva, önmagával egyenlő kerületi sebességü forgásba hozzák.

A fogaknak cikloida- vagy evolvens-vonal alakja van. A F.-ek az általuk hajtott tengelyek fekvése szerint külső fogazásu hengeres kerekek , belső fogazásu hengeres kerekek, kupfogaskerekek csavarkerekek, s hiperbolikus kerekek néven szerepelnek. A F.-ek fogainak tengelyirányban mért hosszától függ a fogak erőbirása; minél hosszabb valamely fog, annál többet bir el, különben hasonló körülmények között. A foghosszuságot általában a fog vastagságának 4-7-szereséig szokás választani.

A fogak sugárirányban vett mérete a fogmagasság, a fog vastagságának másfélszeresét teszi. A fogak okozta zörgések csökkentésére gyakran készítik a nagyobb kerék fogait fából, mely célra legalkalmasabb a gyertyánfa s ugyane célból szokásos a hengeres keréken a fogakat megtörve elhelyezni, ugy hogy a fog nem képez egyenes vonalat, hanem két egymással tompaszöget bezáró vonalat. Tengelyek hajtására különösen akkor jó a F., ha azoknak egymáshoz képest csuszás nélkül kell elforogni. Egymástól messzebb fekvő tengelyek hajtásához a F.-ket, ha azok egymásba már nem kapaszkodhatnak, lánccal veszik körül s ekkor a fogak alakját a láncszem alakjához alkalmazzák.

Forrás: Pallas Nagylexikon