Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fogel... ----

Magyar Magyar Német Német
Fogel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fogel

Márton, német orvos a XVII. században, ki először hasonlította össze tüzetesen a magyar nyelvet a finnel. Szül. Hamburgban 1634., megh. u. o. 1675. Már fiatal korában sokat foglalkozott nyelvekkel és filozofiával. 1662. tudós honfitársát, Vevezerust, elkisérte Olaszországba és Pádovában nyerte el az orvosdoktori cimet. Járt azután Franciaországban, Spanyolországban és Belgiumban s 1666. tért vissza hazájába. Ott orvosul működött, de legkedvesebb maradt neki mindig a tudományokkal való foglallkozás. 1675. a hamburgi gimnáziumban a logika és metafizika professzora lett; egyike volt azoknak a nevezetes polihisztoroknak, kiket a közelmult századok szültek. Az orvosi irodalmon kivül tudományosan foglalkozott a logikával, fizikával, természetrajzzal, történettel, földrajzzal és nyelvészettel. Hagyatéka számos kéziraton kivül gazdag könyvtárból, továbbá természetrajzi és műgyüjteményekből állott. Könyveit és kéziratait halála után a hannoveri fejedelmi könyvtár vette meg s maiglan ott őrzik. F. Olaszországban megismerkedett a fiatal Medici Cosimo herceggel, ki utóbb III. Cosimo névvel uralkodott Toscanában 1668. s ki külföldön utaztában Hamburgban is tartózkodott s akkor is igen barátságosan érintkezett F.-lel. Az ismeretlenebb nyelvek nagyon érdekelték és arra kérte F.-t, szerezze meg neki a finn nyelv szótárát és nyelvtanát. Csakugyan küldött aztán Cosimonak egy finn szójegyzéket s azonfölül a finn nyelvre vonatkozó észrevételeket (ezeknek egyik kéziratát Setälä találta meg a hannoveri könyvtárban, a másikat Teza Emil a firenzeiben. V. ö. Setälä, Lisiä suomalais-ugrilaisen kielentutkimuksen historiaan a Suomi cimü finn folyóiratban 1892); Teza, Del Nomenclator Finnicus, mandato da M. Fogel in Italia (a római Akadémia Rendiconti cimü közleményeiben 1893). F. a mi Molnár Albertünk szótárát és gramatikáját is ismerte és föltünt neki a magyar és finn szókincs és nyelvszerkezet közti rokonság. Összeállított tehát egy csomó egyező szót, de azonfölül hét pontban összefoglalta a nyelvtani egyezéseket: hogy mind a magyar, mind a finn kerüli a mássalhangzó-csoportokat, melyeket a szlávok és németek annyira kedvelnek; egyik sem ismeri a névszóknak nemek szerinti különbözését (a ez megnehezíti a magyaroknak és finneknek az idegen nyelv tanulását, viszont megkönnyíti az idegenekre nézve az övékét); mind a kettőnek számos névragja van, mely egyértékü az indogermán előszókkal; a többi prepoziciót névutókkal helyettesítik; a birtokviszonyt személyragokkal fejezik ki stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is