Fogel
Márton, német orvos a XVII. században, ki először
hasonlította össze tüzetesen a magyar nyelvet a finnel. Szül. Hamburgban 1634.,
megh. u. o. 1675. Már fiatal korában sokat foglalkozott nyelvekkel és
filozofiával. 1662. tudós honfitársát, Vevezerust, elkisérte Olaszországba és
Pádovában nyerte el az orvosdoktori cimet. Járt azután Franciaországban,
Spanyolországban és Belgiumban s 1666. tért vissza hazájába. Ott orvosul
működött, de legkedvesebb maradt neki mindig a tudományokkal való foglallkozás.
1675. a hamburgi gimnáziumban a logika és metafizika professzora lett; egyike
volt azoknak a nevezetes polihisztoroknak, kiket a közelmult századok szültek.
Az orvosi irodalmon kivül tudományosan foglalkozott a logikával, fizikával,
természetrajzzal, történettel, földrajzzal és nyelvészettel. Hagyatéka számos
kéziraton kivül gazdag könyvtárból, továbbá természetrajzi és műgyüjteményekből
állott. Könyveit és kéziratait halála után a hannoveri fejedelmi könyvtár vette
meg s maiglan ott őrzik. F. Olaszországban megismerkedett a fiatal Medici
Cosimo herceggel, ki utóbb III. Cosimo névvel uralkodott Toscanában 1668. s ki
külföldön utaztában Hamburgban is tartózkodott s akkor is igen barátságosan
érintkezett F.-lel. Az ismeretlenebb nyelvek nagyon érdekelték és arra kérte
F.-t, szerezze meg neki a finn nyelv szótárát és nyelvtanát. Csakugyan küldött
aztán Cosimonak egy finn szójegyzéket s azonfölül a finn nyelvre vonatkozó
észrevételeket (ezeknek egyik kéziratát Setälä találta meg a hannoveri
könyvtárban, a másikat Teza Emil a firenzeiben. V. ö. Setälä, Lisiä
suomalais-ugrilaisen kielentutkimuksen historiaan a Suomi cimü finn
folyóiratban 1892); Teza, Del Nomenclator Finnicus, mandato da M. Fogel in
Italia (a római Akadémia Rendiconti cimü közleményeiben 1893). F. a mi Molnár
Albertünk szótárát és gramatikáját is ismerte és föltünt neki a magyar és finn
szókincs és nyelvszerkezet közti rokonság. Összeállított tehát egy csomó egyező
szót, de azonfölül hét pontban összefoglalta a nyelvtani egyezéseket: hogy mind
a magyar, mind a finn kerüli a mássalhangzó-csoportokat, melyeket a szlávok és
németek annyira kedvelnek; egyik sem ismeri a névszóknak nemek szerinti
különbözését (a ez megnehezíti a magyaroknak és finneknek az idegen nyelv
tanulását, viszont megkönnyíti az idegenekre nézve az övékét); mind a kettőnek
számos névragja van, mely egyértékü az indogermán előszókkal; a többi
prepoziciót névutókkal helyettesítik; a birtokviszonyt személyragokkal fejezik
ki stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|