Fogfájás

(odontalgia). Többé-kevésbbé heves fájdalom, a fog vagy vele összefüggő rész megbetegedésének egyik kórtünete. A fogbetegségek legállandóbb kisérője, de nem minden fogbetegségnél és a fogbetegségek nem minden szakában van meg. F. kiindulási helye lehet a fog koronájának vagy nyaki részének felülete, vagy a fog belsejéből a fogbél (pulpa), vagy a fog gyökhártyája (periodontium), vagy a fogat környező lágy részek és az állcsont, végre a foghoz vezető idegág. A bonyolódott (komplikált) kóreseteket figyelmen kivül hagyva, a F. az egyszerü fogbetegségeknél következőkép mutatkozik: A fog koronájának felületéről kiindulhat a F. az elhasználás, elkopás (abrasio, usura) következtében, midőn a fogkorona rágó vagy ajki felületén a zománc, sőt a dentinréteg is nagyobb mértékben lekopott a fog nyaki részéről, midőn ékalaku hiányosság keletkezett. Néha fejlődési rendellenesség a zománc-hiányosság (erosio) eseteiben is mutatkozik. Máskor a fog koronáján vagy nyaki részén feltünőbb elváltozás nincs, de F. jelentkezik a fogszu keletkezése első idejében az állomány külső rétegének vegyi elváltozása vagy a csupasszá vált nyaki részen a vékony cementréteg felületes kopása folytán (exfolatio Baume). Mindezen esetekben a F. a védő külrétegétől többé-kevésbbé fosztott fogállomány a dentinben lévő fibrillák vezetési képességénél fogva, vagy miután a fogbél (mint az elkopás eseteiben) csak vékony elszigetelő réteg által van födve, a hővezetés folytán áll elő. Ezen esetekben a F.-ok édes vagy savanyu, hideg vagy meleg italok és eledelek, valamint az érzékeny hely érintése által váltatnak ki; nem nagyon hevesek és rövid idő alatt megszünnek. Eltekintve az esetleg javalt műtéti eljárástól, gyógykezelés céljából érzéstelenítő, majd edző-szerek (minő p. akonitin, légenysavas ezüst stb.) sokszor hatással, de csakis az orvos által alkalmazhatók. Jótékonyan hathat borszeszes- vagy kölni vizes beecsetelés is. A fogszu, még mielőtt fogbéllobhoz vezetett volna, gyakran fájdalommal jár, részint az előbb említett okok miatt (hő és vegyi hatás), részint rágás alkalmával a falat mekanikus behatása folytán, midőn az erősebb nyomásra a rugalmas dentinréteg a nyomást a fogbélre közvetíti. Ilyenkor a F. közvetlenül a harapáskor keletkezik, többé-kevésbbé élénk, de csakhamar mulik. Némely nem nagyon előrehaladott szuvas üregnél az érzékenység ételrészek behatolásakor huzamosabb tartamu kiváltáskor a szuvas üreg falai érintésre egészben v. egyes helyeken igen érzékenyek, dacára, hogy nincs sem fogbéllob, s szu által sincs még a fogbél szabaddá téve, ilyenkor a dentin tulérzékenységéről (hyperaesthesia dentinalis) szólunk. A fogszu csakis műszabályos kezelés: a fogak tömése (obturatio) által gyógyítható.

Igen heves F.-okat okoznak a fogszuvasodás előrehaladtával a fogbélben (pulpa) keletkező gyuladások. Igy: a heveny felületes fogbéllobnál a fogban kellemetlen érzés nyilatkozhat, mely néha önkényt (spontan) a fogfájásig fokozódhatik. Tartama rövid, a fog megtartására kedvező. A heveny részleges fogbéllobnál leginkább esténként 8-10 napon át visszatérő nyilalló, szaggató fájdalmak lepik meg a beteget, melyek 10 perctől 1 1/2 óráig tartanak. Kisugárzó fájás hiánya folytán a beteg a fájdalmas fogat megjelölni képes. A szünet teljesen fájdalommentes. Heveny teljes fogbéllobnál nagy mértékben kisugárzó igen heves a F., hosszantartó rohamokkal s rövid szünetközökkel bir. Kiterjed az állcsontokra, felül a halántékra, fülre, szemre, alul a tarkóra, sőt a vállra is és ezen nagy mértékben kisugárzó heves fájdalmak miatt beteg a kóros fogat csak ritkán képes megjelölni. A fogbél ezen egyik legsulyosabb bántalma 1-2 napig, de néha egy hétig is eltart, segékly hijján gyökhártyabántalom is szegül hozzá. - Heveny gernyedő részleges fogbéllob néha ezt megelőző borzongatással (rázó hideggel), feszítő, heves lüktetéssel párosuló fájdalommal jár, mely 3 naptól két hétig is eltarthat. Fájdalommentes szünet nincs, de a lüktetés elmaradásával a fájdalom enyhül, de teljesen nem enyhül. Kezelés hijján a F. a heveny teljes fogbéllobnál jelzett fájdalmi féleségbe mehet át. Beteg fogat az illető gyakran megjelölni képes. Heveny sérüléses fogbéllobnál erőművi behatás folytán (a fog törése vagy repedése után) 2-6 óra mulva a fogbél duzzadása mellett hőhatásra és érintésre fájdalom keletkezik, mely állapot 1-2 napig tart és azután üszkös fogbéllobba megy át és a F. ennek jellegét ölti fel. Ideje korán kezelés alá kerülő heveny fogbéllobos fogaknál, bár legtöbbször fogbélirtással konzervative járhatni el; legutolsó féleségnél legalább a fog gyökerére nézve. Idült terimbeles fogbéllobnál (pulpitis chronica parenchymatosa) rendszerint nagyobb szuvas üreg jelenléte mellett a mérsékelt huzó feszítő F. külbehatásra, p. rágáskor a falat nyomása folytán áll elő, rövid ideig tart, de huzamosan tompa kellemetlen érzés marad vissza, néha azonban 1/4 -1/2 óráig is hevessé válhat (exacerbatio). Betegek néha sokáig, hetekig, hónapokig eltürik és ugy segítenek magukon, hogy ezen fogon nem rágnak. Idült teljes genyedő fogbéllobnál lüktető, szuró, kisugárzó, heves fájdalmakhoz rázó hideggel járó láz is csatlakozik, ezenkivül a megnyult fog érintésre is fájdalmas, jeléül hogy a gyökhártya is a bántalom körébe vonatott. A belégzett levegő hőmérséke is már érzékenyen hat a fogra. Hetekig, sőt tovább is eltart. Ezen F.-nál konzervativ kezelés nagyon bajos és legtöbbször a fog eltávolításával segíthetni csak a beteg baján. Idült tultengett fogbéllob mindkét féleségnél a szemölcsös és a husdagosnál a F. csak mekánikus behatásra áll elő, másként csak kellemetlen érzéssel egybekötött folyamatos bizsergés érezhető. Soká eltart, kezelhető konzervative, a mig következményes bántalmak hozzá nem csatlakoznak. Idült üszkös fogbéllobnál a F. heves, szaggató, spontán lép fel, a részleges heves fogbéllobhoz hasonló, a szünetek azonban hosszabbak és kevésbbé időhöz kötöttek lehetnek s a F. beálltát a fogban kellemetlen előérzések előzik meg. A teljes fogbélüszöknél a többnyire elszinesedett fog fájdalmas mindaddig, mig ezen megbetegedés kifolyásaként más bántalom hozzá nem csatlakozik. Annál kétségbeejtőbb és hevesebb F.-sal az idült önszenvi (vagy rögcsés) fogbéllob (pulpitis acuta idiopathica s. concrementalis), melynél a legkinzóbb zsábás fájdalmak az egész arcélre kiterjedve rohamokban jelentkeznek. A rohamok rövidek ugyan, 1/2-1 percig tartók, de gyakran óránként többször visszatérőek; a F. miatt betegek, különösen éjjeli nyugalmaktól vonatnak meg. A betegség maga igen hosszantartó, a megbetegedett fog kifürkészése igen bajos, de ha sikerül, ugy sokszor a fog is megmenthető. A fogbélsorvadásnál, melynek 4 félesége van, F. mindaddig nincs, mig valamely következményes bántalom hozzá nem szegődik; némileg kivételt képez a fogbél teljes feloszlása, mely kórképnél a beteg ajka vagy arca reggelre megduzzad, ilyenkor a kóros fog nyomásra vagy kopogtatásra igen érzékeny. Mindezen fogbélbántalmaknál, hol külön megjegyzés nincs, a fogak hosszabban tartó kezelés mellett még megtarthatók. A F. a fogbéllobok egyes eseteinél ideiglenesen enyhíthetők azáltal, hogy a fájós fog kivájt szuvas üregébe szegfüolajjal, tömény karbolsavval, mákosfestvénnyel, kokain vagy morfinoldatba áztatott kis gypotgömbölyeg vezettetik be, ugyanigy enyhülést okozhat kloroform, éter, alkohol, kölni viz, vagy más illó - fájdalomcsillapító - vagy szeszes szer, részint a fog üregébe helyezve, részint külsőleg használva.

A gyökhártya megbetegedések közül főleg a hevenyek járnak F.-sal, igy a gyökhártya szegélyének heveny lobjánál, mely valamely idegen testnek (fogkő, ételmaradék), vagy vegyi hatánynak a gyökhártya szegélyére való hatása folytán keletkezik, szuró, heves, nyilalló fájdalom áll elő a fogat környező lágy részek érzékenységével egybekötve. Betegek legtöbbször a fogat (melyet másként helyesen jelölnek meg) tartják fájdalmuk okául. Hőhatás, édesség és savanyok az érzékenységet fokozzák. A gyök csúcsának heveny gyökhártyalobjánál az illető a fájdalmas helyet szabatosan megjelölni képes, rendszerint nem nagyon heves ugyan, de összeharapáskor v. a fogfüggélyes irányában való nyomáskor a F. fokozódik. Néha a fájdalmak hevesek is. Hőhatás reá befolyással nem bir. Körülirt heveny gyökhártyalob mindkét féleségénél a fájdalom csekély és inkább csak egy kellemetlen érzéshez hasonlít, azonban hideg vizre v. levegőre és utóbbi féleségnél a nyomásra is pár pillanatig tartó fájdalomig fokozódhatik. A gyökhártya heveny elterjedt lobjánál, mely egyes fogbélbajokhoz szegődik vagy edző gyöktömések vagy a fog helyzetének művi eltérítéséből keletkezik. A fogfájás szaggató, nyilalló jelleggel bir és ugy éreztetik, mintha az állcsont betegült volna meg. A megnyult fogra harapni nem lehet, mivel már a legkisebb érintésre is igen fájdalmassá válik. Ugyanigy hat rá a meleg is. A F. 1-2 nap alatt, máskor csak 1 hét után mulik. A heveny gennyedő körülirt gyökhártyalobnál lázas mozgalmak mellett az időszakonként lüktető F. eléggé türhető, szuró hevesebb fájdalomig fokozódik azonban a fog érintése, valamint hidegvizre, sőt belégzett levegőre is. Ha nem gennyedő fogbélbántalom következménye, ugy a F. 1-2 nap után mulik. A legkinosabb fogfájást eredményezi a heveny kiterjedt gennyes gyökhártyalob. Fog nagy mértékben meglazul, ennek, valamint a környező lágy részeknek érintése, valamint hideg, meleg egyaránt fokozza a fájdalmat, mely igen heves, lüktető, kisugárzó, a heveny teljes fogbéllobhoz hasonló, sőt azt fölülmúlja. Szünet ezen F.-nál nincs, csak néha kis alábbhagyás (remissio). Kezdetét közönségesen rázó láz jelzi, a hőmérsék a betegség tartama alatt 39-40° C. ér el. Ha a beteg fog nem távolíttatnék el, ugy a F. 4-5 nap mulva szünik; de még ez esetben sem kecsegtet a fog megtarthatásának reménye. A gyökcsúcsi tályognál, mely mindig következményes bántalom, lázas mozgalmak mellett a szuró, lüktető F. váltakozó módon, de spontán keletkezik és fájdalommentes szüneteket tart. Ha ilyenkor a fog ajk-nyelvi irányban óvatosan mozgattatik, nem fájdalmas, de ha hossztengelye irányában nyomatik, vagy ha az ellenfog által érintetik, ugy igen heves fájás áll elő. Ha a képződött genny a gyökcsatornán át ki nem ürül, vagy ki nem üríttetik, ugy a F. 1 hétig is eltarthat. A csont és gyökhártya heveny fertőző kötszöveti lobjánál, mely leginkább a felső fogaknál jön elő, a F. a gyök táján érzékenységgel és szuró fájdalommal veszi kezdetét, melyhez csakhamar rázó hideg és magas láz 39-41° C. és heves főfájás csatlakozik és ezt követőleg a felső ajkak, az arc, sőt a szermhéjak is nagy mértékben megdagadnak, néha még állgörcs is (trismus) szegődik hozzá. Ha a beteg fog idejekorán eltávolíttatik is, a dagadtság lelohadására 4-5 nap szükséges, ellenkező esetben a bántalom tályogképződés és annak kiürülése mellett 10-14 napot is igénybe vesz.

Az idült gyökhártyalobok csoportja, melybe 7 különböző kórkép tartozik, az előbbiekkel szemben csak nagyon kis mértékben és többnyire csak külbehatásra okoznak rövid ideig tartó F.-t. Közönségesen csak kellemetlen érzéssel s egyéb következményekkel vannak egybekötve, milyen a gennyedés, nyilt- és vaksipoly, inytályog, vagy a fogak mozgékonnyá válása. Ezen csoportba tartozók közül még a legtöbb kellemetlenséget okoz a fogsejtszu, részint az inyszegélynél mutatkozó folyvást való gennyedés, továbbá a gyakran fellépő (nem nagy, de kellemetlen) u. n. csuzos fogfájás miatt, melyhez az állcsontban bizonyos bizsergő, szaggató érzés, továbbá a fogak korai megingása és igy a rágásban való akadályoztatás, végre a fogak korai kihullása szegődik. Ezen csoporton kivül álló toxicus gyógyszeres gyökhártyalobnál, mi legtöbbször arzenessav vagy higany befolyása következtében áll elő, sokszor élénk F., valamint inylob keletkezik, mely fájdalom a gyökhártya szegélyének heveny lobjához hasonló.

Igen sulyos fogfájások vannak az állcsontban fészkelők között, melyek a gyökhártya bántalmainak tovaterjedése által idéztetnek elő. Igy a körülirt fogmedri tályognál, szuró, feszítő fájás, néha lüktetéssel egybekötve keletkezik a fogmeder megbetegedett részén, mely a képződő termék feszülése folytán csakhamar kiemelkedik. Gyors keletkezés mellett hamarább fejlődik ki és a fájdalmak is hevesebbek; lassan keletkező fogmedri tályogok alig okoznak F.-t, inkább csak a feszülés érzése és a növekvő dag az, mi a beteget kellemetlenül érinti. Gyakran gyökhártyalobos tünetekkel, máskor kifejezett fájdalom nélkül az állalatti táj daganatával kezdődik az állalatti mirigyes kötszövetlob; a kezdetleges fájás csakhamar enyhül, megszünik ugyan, de csak azért, hogy rövid idő multán a fájdalom, rázó láz, a rágizmokra terjedő fájdalmas szájgörcs (trismus muscularis) hozzászegülésével ujra visszatérjen. Az, hogy a beteg száját alig képes felnyitni, a szájvizsgálatot is nehézzé teszi s sokszor nem könnyű feladat meghatározni, melyik fog a bántalom okozója, bár többnyire csak a 3 alsó nagy örlőfog vagy azok gyökerei közül kell az elkülönzést megejteni. A kötszövetlob terjedésével és a tályog képződésével a beteg állapota egyre rosszabbul, fájdalmai növekszenek, mig a fog eltávolításával vagy a képződött tályog termékének kiürülésével némileg türhetőbb helyzetbe jut. A bántalom 10-14 napig is eltart, ide nem számítva a daganat eloszlásának idejét, melyre még ugyanannyi idő számítható.

Már kezdetben heves F. jelentkezik sokszor lázzal egybekötve, a kiterjedt fogmedri tályog, mely egyszer a harmadik alsó őrlőfog nehéz áttörésénél, máskor gyökhártyalob által előidézve keletkezik. A tályog terjedtével - daganat és állgörcs mellett - a feszülés következtében a fájdalom hasogató, szuró, majd lüktető jelleget ölt és csak a tályog kiürülésével a szájür lágy részein, vagy az eltávolított fog sejtjén át, mulik el. Néha csak néhány napig, máskor 1-2 hétig tart. Fogbél üszkös fogak által előidézett, idült körülirt fogmedri csonthártyalobnál alig v. nincs is F. mindaddig, mig a lágy részek a bántalom körébe nem vonatnak. A belső fogmedri tályognál, ha heveny, a kezdődő időszakban, mely 3-4 napig, sőt tovább is tart a szomszédos részekre, sőt az egész arcfélre kisugárzó heves, lüktetéssel párosult fájdalom mutatkozik. A betegséget előidéző fog már érintésre is igen fájdalmas, épp igy ennek megfelelően a keletkező tályog helye is, mindaddig, mig csontvelőlobbal egybekötve, a tályog legtöbbször az inyen át utat tör. Ezután a fájdalom szünik, a folyamat kronikus jelleget ölt, de az inyen sipolyt hagy hátra. Az okozott fájdalmakra vonatkozólag az egyes esetek egymástól igen eltérők az idült kiterjedt fogmedri csonthártyalobnál, hevenyen lefutó féleségeknél, v. a bántalom kezdetén legtöbbször lázzal és heves lüktetéssel járó fájdalmak jelzik a betegség beálltát. A fájdalmak néha már hamarább, de legtöbbször a sipoly képződésével megszünnek. A sipoly vagy az inyen vagy az arcon keletkezik és mindaddig megmarad, mig a bántalmat okozó kóros fog vagy foggyök el nem távolíttatik. A fogak egyes megbetegedései még az állcsont üregének gennygyülemét is okozzák, és igen heves tünetekkel, milyenek: láz, arcdaganat, az arcbőr orbáncszerü lobosodása, járhatnak; mihez az állcsontban kinzó feszülés, heves, szaggató, dobogó fájással egybekötve, mely az egész arcfélre kisugárzik, párosul. Kevésbbé heveny lefolyásu eseteknél a fájdalom mérsékeltebb és néha csak kisebbszerü dagadtság, feszülés érzése az arcban és néha jelentkező szuró fájdalmak az egyedüli jelenségei a megbetegedésnek. A bántalmat okozó kóros fog eltávolítása után is még huzamosabb kezelésre van szükség. A fogmeder (medernyulvány) tömlői (cysta alveolaris) lassan, éveken át képződnek és ilyenkor fájdalmat éppenséggel nem okoznak, de ha bennékük elgennyed - mi végre is bekövetkezik - ugy kisugárzó, lüktető, heves fájdalom szegül hozzá. Tanácsos a felfedezés után mielőbb, a tovafejlődést megakadályozandó, műtét által gyógykezeltetni. A foghoz vezető idegág megbetegedésénél fellépő F.-nál a fog rendszerint teljesen ép; nyomásra, kopogtatásra nem fájdalmas s a fogat környező lágy részek is épeknek mutatkoznak. A fájdalmak rövid ideig szoktak tartani, de hevesek és visszatérők. Ha nem idült önszenvi fogbéllob, ugy az érzést vezető arcideg valamely ága zsábás megbetegedésének előjele. Előfordulhat még csuzos természetü és a terheseknél jelentkező F. is, melyeknél azonban csekély kivétellel a F. tárgyilagos fog-, gyökhártya-, v. csonthártyamegbetegedésen alapul.

Valamint az egyes kórkép a gyökhártya s az állcsont bántalmainál egymástól igen eltérők, ugy igen különböző azon gyógyeljárás, melyekkel ezen betegségekkel szemben gyógyulást elérni lehet. Sokszor jó hatással van a hideg vagy meleg alkalmazása; többször ezek közül egyik vagy másik nem türetik, néha egyik sem. Fájdalom-csillapító szerek is megkisérelhetők, valamint sulyos esetben az álmothozók is, de sajnos, sokszor eredménytelenül. Több megbetegedésnél csak a fog eltávolításával érhetünk el gyógyulást, bár a fájdalmak még ezután is tarthatnak. Tanácsos a száj és a megbetegedett részek lehető tisztántartása a betegség folyamata alatt is.

Forrás: Pallas Nagylexikon