Fogházbüntetés

A magyar btkv. szerint szabadságvesztésbüntetési nem, mely kizárólag vétségekre alkalmazandó. Öt évig terjedhet, legrövidebb tartama egy nap. Törvényszéki vagy járási fogházakban hajtják végre. A foglyok munkára köteleztetnek, de az illető fogházra megállapított munkanemek között szabadon választhatnak. A fogház területén kivül csak beleegyezésükkel s csak közmunkára alkalmazhatók. Élelem, házi rend és fegyelem tekintetében a fogházi szabályoknak van alávetve, amelyekről a törvény csak annyit tartalmaz, hogy a fegyházra v. börtönre megállapítottaknál enyhébbeknek kell lenniök. A fogházi rendtartást az 1874. évi, a fogházak és börtönök kezelése tárgyában kibocsájtott miniszteri szabályrendelet s annak a btkvek életbelépte alkalmával 1880. történt módosítása szabályozza. Az éjjeli és nappali magánelzárásnak - a büntetési tartamnak egy évet meg nem haladható 1/3-ad része alatt - a fogházra itéltek csak akkor vannak alávetve, ha büntetésük egy évnél hosszabb időre terjed ki. A törvénynek ez az intézkedése a reformot sürgősen igénylő hiányoknak egyike. Éppen a rövidtartamu szabadságvesztésbüntetéseket kell feltétlenül magánelzárásban végrehajtani, mert a rövid tartamu szabadságvesztésbüntetések kétségtelen veszélyeit csak igy lehet kikerülni. Ezt elismerte a kihágásokról szóló btkv. is, midőn az elzárás büntetését, amennyiben a körülmények engedik, magánzárkában végrehajtandónak rendeli (kbtkv. 18. §-a).

Forrás: Pallas Nagylexikon