Foglalat

fémből készült keret, melynek segítségével a drágakövet valamely ékszerhez, vagy ötvösműhöz erősítik. A foglalat kétféle. A régibb a tokos foglalat, mely ma is fontos és gyakoribb, mint az ujabb divatu szabad foglalat (a jour), mely nem egyéb keskeny fémgyürünél, mely a követ akként övezi, hogy az egészen szabadon marad. (L. Drágakövek.) 2. F. az őskorban. A csiszolt kőkor kővésőit, baltáit sokszor nem közvetlenül erősítette a fanyélbe, hanem előbb egy szarvasagancsból (s néha, bár igen ritkán, csontból) készült foglalványba illesztette be. Ennek célja az volt, hogy az ütés erejének romboló hatását a fanyélre nézve enyhítse. E F.-nak két egymástól lényegesen különböző faját ismerjük. Mindkét fajának egyik végébe a kőbalta befogadására szolgáló üreg van, de mindkettő más-más módon erősíttetett a fanyélbe. Az első fajának t. i. a másik vége egy csapot képez, mely rendesen négyszegletesre van faragva s néha kétágu is s a F.-nak ez a csapja erősíttetett bele a fanyél lyukjába. Ezt a F.-t hivjuk csapos F.-nak (gaines a talon). Ez a fajta rendesen rövid. A második fajta sokkal hosszabb s ennek a másik végén nincs csap, hanem a közepén van egy meglehetősen bő lyuk, amelybe a fanyél volt belé dugva. Ezeket hivjuk nyéllyukas F.-nak (gaines a trou), mig tehát az első fajtánál a F.-t erősítették a fanyélbe, addig a másodiknál éppen megfordítva, a fanyelet dugták be a F. nyéllyukába. E két különböző F.-i mód más-más vidékeken volt elterjedve. A csapos F.-ok uralkodnak Svájcban és Franciaország déli részében; mig Franciaország északi felében, sőt talán az országnak 2/3-ad részében, továbbá Belgiumban, Angliában, Ausztriában, Németországban és hazánkban inkább a nyéllyukas F.-ok vannak divatban.

Forrás: Pallas Nagylexikon