Fogtechnika
(odontotechnika), a fogászat egyik gyakorlati része, melynek
tana foglalkozik a metallurgia, mekánika, kevéssé a fizika és kémia egyes fejezeteivel,
amennyiben t. i. azok értékesíthetők a specialis alkalmazásban, mely áll
műfogak, fogrendellenességeket helyreigazító és az állcsontok körébe tartozó
anyaghiányok pótlására szolgáló készülékek (plasztikai apparátusok)
előállítására. Két részből áll: az egyik a laboratoriumi odontotechnika, a
másik a kirurgiko-technika; amaz az előállítás, készítésben leli feladatát,
emez a betegeken való előkészítés és alkalmazásban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|