Fogtömő anyagok

a fogak állományának pótlására használt anyagok. Hogy a kivánt célnak a F. mindenben megfeleljenek, sok tulajdonsággal kellene birniok, milyenek: a szilárdság, tapadó képesség, fogszin, rossz hővezetés, oldhatlanság; továbbá: ne változtassa szinét, ne szinesítsen, ne zsugorodjék, vegyileg kártékonyan ne hasson. Ezen követelmények mindegyikének egymagában egy tömőanyag sem felel meg; ezért többfélék használtatnak, melyek egymást részint kiegészítik, részint az eset és javalat szerint lesznek kiválasztva és magányosan alkalmazva. A F. két csoportra oszthatók: tiszta érc- és gyurható tömőanyagokra. Az ércfélék közé tartozik az ólom (plumbum, melyből plumbirozás = plombirozás - már elavult szó - származik), csak történelmi nevezetességgel bir, nem használtatik. Az arany mint vegytiszta készítmény a F. közt első helyen áll a modern fogászati gyakorlatban. Az ón szintén mint vegytiszta készítmény lemezes alakban használtatik. Abbot F. P. ajánlatára az arany és az ón egymással rétegenkint keverve is használtatik mint tömőanyag némely óhajtott előnyök elérése céljából (Sachs, Innere Combination).

A gyurható tömőanyagok többé-kevésbé puha, alakítható halmazállapotban alkalmaztatnak, kis nyomást és az alkalmazásban kevés időt igényelnek; rövidebb-hosszabb idő mulva az adott helyzetben megkeményednek. Ezek közül ellentállóbbak a foncsoros (amalgam) tömőanyagok. (New-Yorkban már 1833. használtatott. Evans dr. Párisban 1848.) Igy az ezüst amalgam, mely (a különböző készítmények átlagát véve) áll: fele részben ezüstből, közel fele része ónból, néhány százalék rézből (néha cinkből) készült ötvény reszelékéből. A reszelék alkalmazása előtt megfelelő mennyiségü vegytiszta higannyal dörzsöltetik össze. A megkeményedés nehány óra, félnap alatt áll be. Ha az ezüstamalgam ötvényéhez arany vagy platin is adatik (melyből egyes készítmény 8-16 %-ot is tartalmaz), ugy ezt arany- vagy platin-amalgamnak nevezik el. A jobb féleségek szinüket megtartják, a széleken is elég szilárdak, a fogat kevésbbé szinesítik el, s csak kis mértékben zsugorodnak. Réz-amalgam, mely áll vegytiszta réz és higanyból (némely készítményhez még ezüst és ón adatik). Alkalmazás előtt hevítve lesz, miáltal egyrészt a fölös higanytartalom távolíttatik el, másrészt gyurható állapotba hozatik. Megszilárdulása rendszerint több időt igényel mint az ezüst-amalgam. Azon rossz tulajdonságával szemben, hogy megfeketedik s a fogat is elszinesíti, kitünő konzerváló képességénél fogva becses tömőanyag, rejtett helyen legelőnyösebben használható. Kevésbbé ellentállók a gyurható F. közül a fogszinüek, az u. n. cementek (email-porcellán és tömőanyagok). A cement főtulajdonsága, a többi F.-kal szemben az, hogy a fog szinét utánozni törekszik s igen gyorsan megkeményedik, azonban sem a vegyi, sem az erőművi behatásokra a kivánt mértékben ellenállni nem képes. Konzerváló hatása sem áll a kivánt fokon. Dacára ezen hiányos tulajdonságoknak, szembeötlő helyen, nagy és vékony fallal biró alkalmazása jogosult. Mekanikus behatásra alig bir ellentálló képességgel az 1848 óta használt Hill által ajánlt guttapercha tömőanyag. Mint rossz hővezető s a szájban nem oldódó tömőanyag, mekanikus behatásoktól védett helyeken hasznos szolgálatot tehet. Sachs és előtte több amerikai, 1890-91-ben az ezüst-amalgamot a cementtel összekeverve ajánlotta használatra (kombinált fogtömő anyag), de ugy látszik maradandó visszhang nélkül. Nem lehet ugyan a tömőanyagok közé sorolni, de hasonló cél elérésére törekszenek a formált üreg alakjához v. a fog hiányosságának mértékéhez a szájon kivül kemény anyagból előkészített ugynevezett betétek (inlay), melyek különböző anyagból, igy: Hippopotamus anyagból (Linderer circa 1820), elefántcsontból, porcellánból, üvegből (Herbst) vagy amalgamból (Árkövy) állanak s megerősítésükhöz valamelyik a leirt tömőanyagok közül használtatik. Legtöbbször feltünő helyen, p. a metszőfogak ajkfelületén használtatnak s kellő kivitel mellett a hiányosságot jól leplezik és tartósak; máskor nagyobbmérvü hiányosság pótlására kedvező eredménnyel alkalmazhatók. Felemlítendő még, hogy a fogak gyökereinek tömésére a leirt tömőanyagokon kivül még az u. n. gyógyszeres gyöktömőanyagokat is használnak, melyek cinkoxidhez kevert antiszeptikus szerekből állanak. Némelyek a gyökcsatornát üresen hagyják v. antiszeptikus szerbe (karbol, szublimát) mártott gyapottal töltik be, mely fölé egy keményedő anyag, célszerüen artificial dentin (Fletcher) mint fedő kötés alkalmaztatik. Azután következik a fogkorona üregének elzárása a fenti F. egyikével v. többjével.

Forrás: Pallas Nagylexikon