Fogyasztási adó

Az állam, polgárainak megadóztatásánál különböző alapból indulhat ki; alapul veheti az állampolgárok vagyonát, jövedelmét, még pedig egyenesen vagy közvetve, amennyiben ugyanis azokat vagy az előállításnál, vagy a forgalombahozatalnál, vagy végül a fogyasztásnál keresi fel; ez utolsó esetben az adó neve F. A F. tehát olyan adó, mely a fogyasztásra vagy annak bizonyos részére, a fogyasztás fontosabb tárgyaira vettetik ki. Történik ez pedig azon felfogás alapján, hogy a fogyasztásból is lehet az egyének adóképességére következtetni. A F.-k tulnyomóan közvetett adók, melyeknél az adót nem az fizeti, ki tuladonképen az adót viselni tartozik, hanem vagy az illető áru termelője, vagy az, ki azt forgalomba hozza; ennek oka pedig főleg abban rejlik, hogy könnyebb ezeknél az árut ellenőrizni, mint az esetleg milliók után számláló fogyasztóknál. Ily esetben a termelő v. kereskedő az általa mintegy előlegezett adót a jószág árában áthárítja a fogyasztóra. A F.-nak számos előnyét sorolják fel, melyek közé különösen a következők tartoznak: 1. ez adó alól ki lehet térni, ha a megadóztatott cikkeket nem fogyasztják; 2. a fogyasztó az adót többnyire kis részletekben fizeti és igy kevésbbé terhes reá nézve; 3. minthogy a jószágok árába beleszámíttatik, a fogyasztó gyakran nem is tudja, hogy adót fizet és igy kevésbé érzi; 4. az adófizetés nem okoz külön utánajárást, időveszteséget, nem jár zaklatással, mint az egyenes adóknál; nincsen határidőhöz kötve, melynek elmulasztása mindenféle hátrányokkal jár; 5. pénzügyi szempontból különösen azon előnnyel jár, hogy a leggyengébb adóerőket is igénybe lehet venni. A F. ellen pedig felhozták, 1. hogy nagy akadályára szolgál a termelésnek, a forgalomnak, amennyiben az állam az ellenőrzés céljából mindenféle óvintézkedéseket tesz és követel; 2. hogy gyakran a cikkek megdrágítása által károsan hat a fogyasztás alakulására; 3. főleg pedig, hogy leginkább az alsóbb osztályokat sujtja. Ez utóbbi ok miatt különösen a szocialisták által erősen támadtatik. Egy okszerü fogyasztási adórendszernek kerülni kell ezért az alsórendü életszükségleti cikkek megadóztatását. Ezen cikkek adómentessége mellett a F.-kat azon körülmény ajánlja, hogy igen jelentékeny jövedelmet lehet segítségökkel előállítani, melyeket egyenes adókkal csak nagy, esetleg türhetetlen nyomással lehetne beszerezni. Ez okból és mivel napjainkban az államháztartás nagy igényei másként kielégíthetők alig volnának, az egyenes adók mellett F.-k is foglalnak célszerüen helyet. Mint kizárólagos adónem azonban nem volna sok hátrány nélkül keresztülvihető. A F.-k leginkább a következő alakban lépnek föl: 1. mint a termelés megadóztatása (termelési adó); itt ismét sokféle fajával találkozunk a különböző tárgyak szerint, a nyers anyag előállítására szánt területnek megadóztatása, a nyers anyag megadóztatása, a gyártás valamely eszköze alapján való megadóztatás, végre a kész gyártmány megadóztatása (gyártmányi adó); 2. mint a termelési engedély megadóztatása (az angol biense); 3. mint osztályadó (Klassensteuer) bizonyos jövedelmi osztályok szerinti adóztatás; 4. mint forgalmi adó, amidőn az adó a forgalom valamely mozzanatában vettetik ki; ennek legnevezetesebb alakja a határvám, továbbá a kapuadó (octroi, accise); némelykor ez adó bélyeg alakjában is vettetik ki (naptáraknál, hirdetményeknél, ujságoknál, kártyáknál); ez az u. n. fogyasztási bélyegilleték; 5. mint egyedáruság (jövedék), amidőn az állam az illető cikk előállítását vagy forgalomba hozatalát magának fentartja, hogy ily módon akkép állapíthassa meg annak árát, hogy ez számára jövedelmet biztosítson. Vannak ezenkivül a F.-nak még egyéb kivetési ill. beszedési módjai. A F.-k történetileg régebbiek, mint az egyenes adók, azonban nagyobb jövedelmet csak előrehaladtabb, gazdagabb, tehát fogyasztóképes népeknél nyujtanak. A legrégibb F.-k közé tartozik a sóadó, a vám stb. Magyarországon a F.-kat a korlátlan hatalom hozta be 1850-ben. Az egyes F.-k az illető helyen tárgyaltatnak. L. még Adó.

A nevezetesebb F.-k jövedelme tett nálunk az 1893-iki költségvetés szerint:

Forrás: Pallas Nagylexikon