Fohász
v. fohászkodás, leggyakoribb értelmében a vallásos kebelnek
Istenhez való felemelkedését, Isten segítségének, erejének kérését, vagy az
Istentől nyert ajándékok, áldások által a szivben keltett hálaérzetnek Isten
iránti kifejezését jelentvén: a vallási élet körében a F. körülbelől annyit
jelent mint ima, csakhogy az ima szövege hosszabb, szabatosabb, rendszeresebb,
mig a F. aránylag kevesebb szóban s inkább szaggatott mondatokban tolmácsolja a
vallásos sziv érzelmeit. A magyarországi reformátusok régebbi ima- és
énekeskönyveiben s kivált a nép és gyermekek számára készült imakönyvekben
gyakran használták a rövidebb imák elnevezésére a F. szót; igy p. volt reggeli
F., esteli F., étel előtti, étel utáni F.; v. az istentisztelet kezdetekor,
felállóra énekelni szokott s erre a célra készített egy versből álló énekeket
is mondották F.-nak, latinul invocationak.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|