Foix

francia grófi család, mely I. Rogertől, Carcassonne grófjától (megh. 1012) származtatja magát. E család legnevezetesebb tagjai a következők: 1. F. Rajmond Roger, I. Roger Bernát fia; atyját 1188. követte az uralkodásban. Részt vett II. Fülöp Ágost, Franciaország királyának keresztes hadjáratában s különösen Akko bevételénél és Askalon ostrománál tünt ki. Montfort Simon megfosztotta birtokaitól, mivel az albigensekkel és VI. Rajmond, Toulouse grófjával tartott és midőn fegyveres kézzel kisértette meg birtokait visszafoglalni, 1222. Mirepoix bevétele után, sebeiben elhalt. - 2. F. (II.) Roger Bernát, az előbbinek fia, folytatta a harcot az albigensek és VII. Rajmond érdekében, de 1230. legyőzetett s kolostorba záratott, ahol 1240. halt meg. - 3. F. (III.) Roger Bernát hathatósan védelmezte jogait az armagnacok ellen, mire III. Fülöp francia királlyal is bajba keveredett. 1274. fogságba került s a király csak évek multán helyezte őt vissza birtokaiba. Szomszédjaival szövetkezve, háborut kezdett III. Péter, Aragonia királya ellen. Ez alkalommal ujra fogságba került, amelyből csak Péter király halála után (1285) szabadult ki. E második fogásában harcias dalokat költött Péter ellen, melyeknek egy részét Millot adta ki a Histoire littéraire des troubadours c. művének II. kötetében. - 4.F. (III.) Gaston, II. Gaston gróf fia, Béarn vicomte-ja, akit szépsége miatt Phoebusnak is neveztek, szül. 1331., megh. 1391. 1346. a francia király oldalán az angolok ellen harcolt, amiért Languedoc és Gascogne kormányzójává nevezték ki. Viszont 1354. navarrai Gonosz Károllyal szövetkezve, János király ellen küzdött. Hogy hütlenségét jóvátegye, résztvett a pogány lettek ellen intézett kereszteshadjáratban (1356); 1358. pedig ő menté meg a királyi családot a fölkelő párisiak kezéből. Midőn V. Károly Languedoc kormányzóságát Berri hercegnek adományozta, Gaston fegyvert fogott s versenytársa fölött a reveli sikon győzedelmet aratott. Fiát, akiről azt hitte, hogy Gonosz Károllyal egyetértve, meg akarják őt mérgezni, börtönbe vetette s annyira kinoztatta, hogy az önkéntes éhhalállal mult ki. Hátrahagyott költeménye: Miroir de Phébus, des déduiz de la chasse, des bestes sauvaiges et des oyseaux de proye (Poitiers 1560, Páris 1620) oly dagályos irályon van irva, hogy «faire de Phébus», «donner dans le Phébus» közmondásossá vált. Gaston gyermektelenül halt el. (V. ö. Madaune, Gaston Phébus, comte de F. 1864). Halála után VI. Károly a grófságot F. Matthieu, Castella grófjának, I. Roger dédunokájának adományozta hübérül. Ennek 1398. bekövetkezett halála után Izabella nővérére, Archambaud de Grailly lovag nejére szállott, aki ezentul F. grófjának nevezte magát. Megh. 1312. - 5. Ez utóbbinak fia F. János, F. grófja, VI. Károly alatt Languedoc, Auvergne és Guienne főkapitánya vala. Mint ilyen ellenséges viszonyban élt az irigy trónörökössel; de midőn ez VII. Károly néven maga lépett a trónra, nemcsak hogy kibékült Jánossal, hanem hadainak fővezérévé is megtette és Bigorre-t is reáruházta. Megh. 1436 máj. 4. V. ö. Flourac, Jean I., comte de F. (Pau 1884). - 6. F. (IV.) Gaston, F. grófja, az előbbinek fia, nagy szolgálatokat tett VII. Károly királynak az angolok ellen folytatott háboruban, amiért pair-ré nevezték ki. Apósa pedig, II. János, Navarra királya, 1455. utódjául rendelte. Megh. 1472. - 7. F. Gaston, F. grófja, Nemours hercege, az előbbinek unokája, F. János és Orléansi Máriának, XII. Lajos király hugának fia, szül. 1489., megh. 1512 ápr. 11. Ő volt a F. család utolsó férfi-sarja. Kitünő vezérnek bizonyult az 1512. olaszországi hadjáratban, amidőn a le foudre de rItalie melléknevet érdemelte ki. Fölmentette a spanyoloktól Bolognát, elfoglalta Bresciát s hősi halállal mult ki a Ravenna mellett vivott győzedelmes csatában. Ekkor a F. grófok birtokai a navarrai királyi házra szállottak. V. ö. Castillon, Histoire du comté de F. (Páris 1852).

Forrás: Pallas Nagylexikon