Fókisz

(Phokis), zordon hegyvidéke volt a régi görög szárazföldnek és mint Delfi népies etimonja szerint (delfisz a. m. has, köldök) hitték, a földnek is közepén, mintegy 1615 km² területen a korintusi és a maliszi öböl között, ahol Hellász legmagasabb hegye, a muzsák lakóhelye, a Parnasszus emelkedett (2459 m.). Sok legelője, de kevés szántóföldje volt, azért lakói főleg juh- és kecsketenélsztéssel foglalkoztak. F. 22 apró szövetséges városkából állott, melyek többnyire a Kefiszosz völgyében és a tengerparton feküdtek. Leghiresebb városa volt Delfi (l. o.) s említésre méltók még Elatea, Dafnosz, Krissza Kirrával és Antikira. F. legrégibb lakósai a lelegek voltak, de midőn az achaiai törzshöz tartozó fiegiek birtokukba vették F.-t, az eolok képezték a lakosság legnagyobb részét. A 3. szent háboruban (Kr. e. 356-346.) Delfin és Elateán kivül a többi város jórészt elpusztult. Ezért a F.-iak állandó szövetségesei voltak az áthénieknek, a szent háboru főszereplői a makedónok ellen a cheroneai és a lámiai háboruban. F. az uj Görögországban Ftiotisszal képez egy nomarkiát (törvényhatóságot).

Forrás: Pallas Nagylexikon