Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Fokmérés... ----

Magyar Magyar Német Német
Fokmérés... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Fokmérés

Hogy ha meg akarjuk tudni, hogy a földnek mekkora az átmérője, a következőképen járunk el. Felveszünk a földön két távol fekvő pontot, p. Párist és Budapestet. Megmérjük a két pont távolságát, vagyis azt az ivhosszat, ami a földgömb felületén köztük fekszik. Azután csillagászatilag meghatározzuk azt a középponti szöget, mely ennek az ivnek megfelel. Legyen ez a szög a, s legyen a földfél átmérője r, akkor ar = s lesz az iv hossza, ugy hogy r = s/a.

A csillagászati részt, mely általában a két felvett pont földrajzi hosszaságának és szélességének meghatározására vezetődik vissza, elég pontosan tudjuk végezni, de az ivhossz megmérése igen nehéz dolog, rendkivül sok hiba halmozódhatik föl. Az iv fekhetik egy meridianban, amikor a két végpont szélességkülönbségét kell ismerni. Ezt már nagyon régen tudták a csillagok látszólagos emelkedéséből elég pontosan meghatározni. De fekhetik az iv egy parallel körön, amikor a két végpont hosszaság-különbségét kell megmérni. Ezt csak azóta lehet pontosan végezni, mióta a telegrafikus jelzések ismeretesek.

A legrégibb adat a föld nagyságára nézve a khaldoktól származik, akik azt állították, hogy a földet egy év alatt körül lehet gyalogolni. Ez az adat valószinüleg mérésen alapul, mert eléggé megközelíti a valóságot. A legelső mérés, melyről biztosat tudunk, Eratosthenestől származik (Kr. e. 276-194.). Mikor Syene felső-egyiptomi városban a nap éppen a zeniten volt (egy mély kutban a képe éppen visszatükröződött), akkor Alexandriában megmérte a nap zenittávolát egy függélyesen állított rud árnyékával s 7° 12"-nek találta. A két város közti távolságot 5000 stádiumra becsülte s előre feltevén, hogy az iv a meridiánban fekszik, a föld kerülete 250000 stádiumnak jött ki, de ez sokkal nagyobb a valóságnál. 200 évvel később Posidonius a Rodus és Alexandria közti ivet 5000 stádiumra becsülte, a Kanopus csillag magasságkülönbségét a kör 1/48-ad részének találván, a föld kerületét 240000 stádiumra számította. Kr. u. 827. Almamum kalifa parancsára Chalid ben Abdulmelik és Ali ben Isa csillagászok mértek egy ivet Elő-Ázsiában Bagdad közelében s azt találták, hogy egy fok 56 2/3 arab mérföld. A nyugati országokban először Fernel végzett fokmérést Páris és Amiens között 1527. (?). Az iv hosszát mérőkerékkel mérte s azt találta, hogy 1° = 56,746 2/3 toise. Uj korszak nyilt a F. történetében akkor, midőn Snellius Willebrord 1615. Bergen-op-Zoom és Alkmár között háromszögelés segítségével végzett F.-t. Ő használta először a háromszögelést nagyobb távolságok megmérésére, azonkivül ő vette először figyelembe a két végpont szélességkülönbségét. Snellius hálózata 33 háromszögből állt és bázisa Haag és Lejda közt volt (324,6 rajnai rud). Mérésének eredménye nem pontos (1° = 55,100 toise), 1719. Muscherbroek átnézte Snellius számításait s eredményül kapta, hogy 1° = 57,033 toise, ami Snellius idejében igen pontos eredménynek tekintendő. 1596-1638 közti időben mérte meg Blaen a Maas torkolata és Texas közt fekvő ivet ruddal, de erről a mérésről egyebet nem tudunk. 1633. Norwood a London és York közti ivet lánccal mérte meg s eredménye: 1° = 57,300 toise. 1669. Picard abbé Snellius módszere szerint az Amiens és Malvoisine közti ivet háromszögelés utján mérte meg s eredményül 1° = 57,060 toise méretet kapott. Ezt az adatot használta Newton számításihoz.

Huygens és Newton 1669. kiszámították, hogy a föld forgása következtében származó centrifugális erő miatt az egyenlítőn a suly kisebb, mint a sarkok felé és a föld valószinüleg nem tökéletesen gömb, hanem sarkain kissé be van lapulva és pedig ugy, hogy ez a lapultság nem lehet kisebb a föld átmérőjének 1/578 és nem lehet nagyobb 1/230 részénél. Ezt a hipotézist megerősítette Richernek az a tapasztalata, hogy Cayenneben a másodperc ingát meg kellett rövidítenie (1672). Ebből az következik, hogy az 1°-nak megfelelő ivhosszuság nagyobb a sarkoknál, mint az egyenlítő vidékén. Azonban a mérések ellentétben voltak ezzel a hipotézissel. T. i. a francia akadémia megbizásából a Picard-féle ivet 1683. Lahire egészen Dünkirchenig északra, Cassini Domokos (később fia, Jakab 1701.) egész Collioureig délre megnyujtották, ugy hogy most az egész iv 8,5°-ra terjedt ki. Az eredmény azt mutatta, hogy délen 1° = 57,097 toise, északon pedig 56,960 toise. Nagy vita támadt ebből az angolok és franciák között. Az angolok védelmezték elméletüket, a franciák pedig bizva mérésükben, a földet inkább tojásdad alakunak állították. Hogy a vitának véget vessenek, Franciaország kiküldött egy bizottságot Peruba, egy másikat pedig Lapplandba, hogy igy egymástól lehetőleg különböző szélesség alatt végezzenek F.-t. A perui F. eredménye: 1° = 56,733 toise. A lapplandi expedició mérésének eredménye: 1° = 57,437 toise. Ezzel a hosszu vita a föld alakjára nézve be volt fejezve, mert a mérések az elméletnek adtak igazat. 1770. jelent meg Liesganig kassai, később bécsi tanár munkája: Dimensio graduum meridiani viennensis et hungarici. Bécs. Nála 1° = 57,091 toise.

Mindezeket felülmulja a francia F., melyet az 1790. évi nemzetgyülés rendelt el a méter hosszának megállapítása végett. T. i. meg akartak állapítani egy mérték-alapot, melyet mindig meg lehessen találni, ha prototipje el is vész. Ajánlották a másodperc-inga hosszát, de Laplace indokolására elvetették és a föld negyed délkörének 1/10000000 részét fogadták el méternek, azaz a hosszmérték alapegységének. E célból láttak a F.-hez Méchain és Delambre. 1792. Méchain Dünkirchentől egész Barcelonáig terjeszkedett, később Biot és Arago a Balear-szigetekig, sőt ujabb időben Perrier vezetése alatt Algériáig nyujtották, mig északon James és Clarke az angol F.-hez csatolták, ugy hogy most egy 28 1/2° iv van megmérve. A Méchain-féle mérés eredménye az volt, hogy 1 méter = 0,513074 toise s ezt a törvény értelmében egy platinarudon megjelölték s a megjelölt hossz 0° C. mellett 1 méter. Azonban később Bessel kimutatta ennek a hosszuságnak hibás voltát, mert az a délkörnegyednek nem 1/10000000, hanem 1/10000856 része. Egyike a legnagyobb F.-eknek az, melyet Lambton végzett Kelet-Indiában 1802. a koromandeli partokon. Trivadeporum és Pandarin közt 1° 34" 56,4" hosszu ivet mért, később (1805) Punnätől Kalianaig nyujtotta meg, s most összesen 21° 21" 16" hosszu. Ezenkivül mértek még 1820 és 1830 közt: Dániában Schuhmacher Lauenburg és Lyssabel közt (1° 31" 53,3"); Hannoverában Gauss Göttinga és Altona közt (2° 0" 57,4"); Kelet-Poroszországban Bessel és Baeyer Trunz és Memel közt (1° 30" 29"); 1842-1852. Maclear a Jóremény fokon (4 1/2°); Oroszországban 1816-1855 közt Sruwe W. vezetése alatt Selander H., de Tenner C. és Hansteen Chr. az Északi-jegestenger és a Düna közt (25° 20"), mely 10 bázissal és 258 háromszöggel bir. Ezeken kivül történt még egy csomó F. a parallel körök szerint is. Laplace a mérések néhány eltéréséből azt következtette, hogy a föld nem szabályos forgástest, minélfogva ajánlatára Franciaország uj térképének elkészítésénél a 45. párhuzamos körön végzendő F.-t is fel kellett használni. Ezt a mérést Brousseau ezredes végezte Bordeaux és Genf közt, Henry M. ezredes, Carlini és Plana csillagászok pedig Genftől Fiumeig, ugy hogy az egész 15° 32" 27"-et tesz ki (1° = 57,687 toise). 1818-43-ig Henry és az ifj. Bonne a párisi párhuzamos körön Bresttől Strassburgig mértek, később jobb eszközökkel Bécsig folytatták (20° 44" hosszu).

A keleti Poroszországban történt háromszögelés végrehajtása után Baeyer (l. o.) porosz vezérkari tiszt, Bessel munkatársa, megalapította az internacionális földmérést. Utána Helmert vezetése alatt 1886. a VIII. általános ülésen az «európai F.» «internacionális földmérés» lett (Internationale Erdmessung). A bizottság a mellett, hogy célul tüzte háromszögelések, preciziónivellálások és ingamérések végrehajtását, 1870. megalakította a «Bureau international des poids et mesures»-t, mely biztosítékot nyujt a felől, hogy az egyes országokban használt mértékek egymással megegyeznek. Az intézmény működését csak 1872-ben kezdhette meg, amióta vezetője Don Carlos Ibanez volt, egészen haláláig (1891). Azóta W. Foerster a berlini csillagvizsgáló igazgatója. Az internacionális földmérés története lényegében benne foglaltatik az 1863 óta majdnem évenként megjelenő jelentésekben (Generalberichten, Verhandlungen der allgemeinen Konferenzen).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is