Földadó

a hozadékadók legfontosbika és általában egyik legnevezetesebb adónem. Fejletlenebb gazdasági viszonyok mellett is nagyobb jövedelmet biztosít az állam számára. Ezzel szemben hátránya főleg az adótárgyak roppant nagy száma. A földadó tárgya a gazdaságilag, ill. mezőgazdaságilag mivelhető földterület; az adóforrás a föld tiszta hozadéka; az adóalany a föld tulajdonosa. A legnagyobb fontossággal bir a hozadék helyes megállapítása. Ez közvetlen vagy közvetett módon történik; a földbirtok terjedelme, a földbirtok eladási ára, a haszonbérek, a nyers hozadék alapján történhetik az adóforrás kifürkészése. Legjobban érhető el a cél oly adatok alapján, melyek közvetlenül a tiszta hozadék iránt nyujtanak felvilágosítást. A legalkalmasabb eszköz az adóforrás megismerésére a kataszter (1. o.). Azonban a kataszteren alapuló földadó mellett sem kerülhető ki az, hogy a földadó egyenlőtlenül érintse a különböző adóerőket. A tapasztalat szerint továbbá mindenütt a kataszter által megállapított hozadékok a tényleges hozadékoktól messze elmaradnak; a földadó természete magával hozza, hogy nem az évi eredmények, hanem átlagos eredmények képezik az adóztatás alapját. Némileg ezzel függ össze, hogy a hozadék kiszámításánál az adósságokat le nem számítják, ámbár ennek még más okai is vannak. Igen fontos a F. kulcsának megállapítása. Ennél szem előtt kell tartani, hogy lehetőleg a többi adóforrások megadóztatásának megfeleljen. Ha mindamellett itt-ott az adóláb mégis magasabb, ezt részint annak kell tulajdonítani, hogy tapasztalatból ismeretes, miszerint a föld hozadéka nem állapíttatik meg még oly pontosan sem, mint más adóforrásoké. Továbbá, hogy a földjáradék egy emelkedő jövedelem, hogy a F. fundált jövedelem megadóztatása stb.

A F.-t nálunk 1850. hozták be. Kataszter még akkor nem volt s igy az egyesek bevallása s a hivatalnokok fölvételei utján kellett azt nagyjából összeállítani. A hivatalnokok magas átlagot vettek fel s igy az adó majd 50 %-ot vett igénybe. 1863. elhatározták, hogy ha a rendes hozadékkatasztert nem lehet létesíteni, legalább értékkatasztert készítenek. A közvélemény pedig, amely ujabb adóemeléstől félt, annyira ellenezte a tervet, hogy végre is el kellett ejteni. 1867. általános volt mindenfelé a panasz s a kormány el is határozta a bajok orvoslását; 1868. megállapították a földadó nagyságát, Magyarországon 29,77 %, Erdélyben 22 %; de az egyenlékenység érdekében nagyon sok és hosszas előkészületekre volt szükség s ezért a törvényhozás ugyanekkor kénytelen volt a létező állapot fentartását kimondani s elrendelte, hogy a mennyiben tagosítás, elkülönítés vagy összesítés folytán változás állana be, a község, illetve a pénzügyi hatóság uj adómunkálatot készítsen. 1869. a miniszterium egy enquetet hivott össze, mely azonban gyökeres változást nem kivánt s csak a létező állapot fokozatos javítását tanácsolta. A közönséget ez nem elégítette ki. 1870. a kormány egy törvényjavaslatot nyujtott be, mely az osztrák s porosz rendszert egyesíteni akarja, mert mig amazt állandósága, ezt a gyorsabb eljárás jellemzi. De a javaslat nem fogadtatott el. 1873. uj javaslatot nyujtott be a kormány s ebből lett hosszas vajudás után az 1875. VII. t.-c., melynek legfontosabb intézkedései a kataszter elkészítésére vonatkoznak.

1878. a közvélemény nagyon hevesen támadta meg a katasztert, mert az 1867-72-ig terjedő időszak, melynek árai alapul vétettek, a magyar mezőgazdaság legvirágzóbb korszaka volt; mig később a tengerentuli verseny s a rossz termések nagyon megnehezítették a magyar termelő helyzetét. Az összehivott szakértekezlet véleménye alapján a pénzügyminiszter két javaslatot terjesztett az országgyülés elé. Az egyik a kataszteri munkálatok ujonnan kezdését akarja, de miután ez rendkivül sok költséget okozott volna, bár a speciális változások helyes és teljes feltüntetése csak igy volt remélhető, a törvényhozás inkább a másik javaslatot fogadta el, melynek értelmében a központban a végleges munkálatok összeállításánál egy bizonyos százalék levonandó.

Az 1881. XI. t.-c. tartalmazza a legfontosabb módosításokat. Miután a föld hozadéka, mely eredetileg 220 millióban volt megállapítva, 145 millióra szállíttatott le, kimondta a törvény, hogy a 11 milliót kitevő földtehermentesítési járulékon kivül csak 29 millióra rughat az államnak a földadóból származó összes jövedelme. Az 1883. XLVI. t.-c. még  tovább ment s a kontingentált összeget 26 millióra szállította le, mi összefügg különben az általános jövedelmi pótadó megváltoztatásával. Megemlítendő még az 1881. XLII: t.-c., mely az 1870-es évek árvizei folytán ármentesítendő területekről, illetve a költségeknek beszámításáról szól. A kataszter nyilvántartásáról vagyis az adóalanyok és adótárgyakban beállott változásokról az 1885. XXII. t.-c., végül a telekkönyvekről az 1886. XXIV. t.-c. és 1889. XXXVIII. t.-cikkek intézkednek. A kataszter elkészítése tiz évet vett igénybe és 216 millió frtba került.

A F. alóli mentesség kétféle: ideiglenes és állandó. Ezen mentességről az 1875. VII. t.-c. következőleg intézkedik: A földadó tárgyát nem képezik: a) közutak, állandó dülőutak, utcák és köztelek, b) a beépített háztelkek és udvarok, c) szállításra használható és vizművekre szolgáló csatornák, d) védtöltések és csatornák, e) temetkezési helyek, f) országos v. közhatósági kezelés alatt álló oly kertek, melyek tudományos, közhasznu v. jótékonycélu intézetek céljára közvetlenül szolgálnak; g) a közhatóságok v. gazdasági, erdészeti v. más hasoncélu egyesületek által közcélokra, nem pedig kereskedésre fentartott, ugyszintén a tanítási célokra szolgáló fa- és szőllőiskolák.

Ideiglenesen adómentesek: h) oly földterületek, amelyek e törvény szerinti adókivetéskor még földadó tárgyát nem képezték s utóbb csak rendkivüli költséggel váltak gazdaságilag használhatókká, ezen időponttól fogva 15 évig; i) erdősítések a másnemü művelésre tartósan nem használható területeken, jelesen futóhomokon, köves v. vizmosásos silány szántóföldeken v. legelőkön, erdei kopár tisztásokon, az erdősítés befejezésétől kezdve az erdősítés nehézségéhez és költségéhez mérten 20-40 évig, mely idő letelte után ily területek minőségük szerint megadóztatandók; k) u,j telepítvényeknél a telepítvényhez tartozó földek, ha a telep legalább ötven családból áll, hat, ha ötvennél kevesebb, de legalább 10 családból áll, három évre; l) oly szőllőterületek, melyeken a tőkék kivesztek, v. rendes forgón kivül kivággattak, és melyek a talaj megforgatása után ujból beültettek, a beültetéstől számítva, hat évre. A változás, melyen az adómentesség alapszik, annak bekövetkeztétől számítandó egy év alatt az adóhivatalnál bejelentendő, különben az adómentességi igény elenyészik. Az adómentességi időszakba változást követő évvel kezdődik.

Hozzászámítva a földtehermentesítési járulékot és Horvát-Szlavonország földtehermentesítési járulékát összesen a földadó 37,8 millió frtra rug és eszerint a földadókulcs a tiszta jövedelem (földtehermentesítéssel együtt) 25,5 %-nak felel meg. Tényleg befolyt 1887-91. átlagban 34,9 millió Frt. Az 1892-iki zárszámadások szerint a földadó 357 millió forintot tett. A pénzügyminiszterium által kiadott adóstatisztika szerint legtöbb földadót fizettek a következő megyék (1890): Békés, Temes, Torontál, Fehér, Jász-N.-Kun-Szolnok, Bács-Bodrogh, Pestmegye stb., ugyanannyi egy milliónál többet;  legmagasabb Bács-Bodrogmegye összege; mely 2 1/2 millió frtot meghalad.

A többi államokra vonatkozólag még a következők megjegyzendők: Ausztria volt az első állam, melyben a F. helyes kivetése érdekében nevezetes kisérletek történtek; ezek közé tartozik az 1718-ki Censimento milanese (l. o.). A F. kivetésének hiányai vezettek 1817-ben azon nevezetes és alapvető törvényhez, mely az általános kataszter elkészítését elrendeli. Azonban ezen törvény igen lassan hajtatott végre; a kataszteri munkálatok bonyolultsága és költsége folytán a lassu végrehajtás nagy egyenlőtlenségeket szült és a kataszteri adatok valóságtól nagyon eltértek; a magas adókulcs - kezdetben 16, későbben 26 2/3 % - hamis adatok bevallásához vezetett. A kataszteri műveletek megujítását elrendeli az 1869-iki törvény; de most is csak 1881-től kezdve lehetett az uj kataszter alapján az adót kivetni. Még ekkor sem történt az adónak teljes mértékben való kivetése, hanem csak 1892-tól kezdve. Az adóösszeg kontigentáltatván, 35700000 frtban állapíttatott meg. Minden tizenötödik évben a kataszter szabályozandó.

Poroszországban a F.-ra vonatkozó legfontosabb törvény 1861. hozatott; ezen törvény elválasztja a föld- és háztadót, az adóztatás alapjául választja a tiszta hozadékot, mely kataszter segítségével állapíttatik meg. Poroszországban a kataszteri művelet igen gyorsan hajtatott végre, ugy hogy 1865. már annak alapján vettetett ki a F. Itt is az adóösszeg kontingentáltatott, de a kivetés ugy mint nálunk, hányadadó alakjában történik. Franciaországban a F. alapját jelenleg a 1798-iki törvény képezi. Itt is az adó a tiszta hozadék szerint fizettetik, mely kataszter segítségével állapíttatik meg. A adó kontingentálva van. A kataszteri fölvétel elavult és inkább csak támpontul szolgál az egyes megyékre kivetendő adóösszeg megállapításánál. A földadó összege 182 millió frank. Nagybritanniában külön földadó nincs, hanem az a jövedelmi adó egyik részét teszi. A régi land-tax megválthatónak jelentetett ki. Oroszországban a F.-t ujabban 1884. szabályozták. Az adó kivetése becslés által meghatározott hozadékok alapján történik. A F. összege 12 millió rubel. V. ö. Keleti, A telekadó (1868) Eötvös A földadó (1875), Dobner, A földadókataszter (1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon