Földesuri bányászat

Magyarországban a bányák a legrégibb időktől fogva nem a földbirtoknak képezték tartozékát, hanem közvetlenül a királyi főuri jognak voltak aláráendelve. Az idők folyamán, különösen a XIV. sz. óta azonban nemcsak egyes szabadalmazott községek az u. n. szabad bányavárosok, hanem javaikra nézve egyes főurak, vagy terjedelmesebb jószágok birtokosai nyertek bányászkodási jogot. Ilyenek az esztergomi érsek, a pécsi püspök; a Garam melletti apát, a jászói prépost; a Garai, a Szent-Iványi, a Szent-Györgyi, a Palóci, a Rozgonyi, a Berzevicy, a Görgey, a Soós, a Csetneki, a Thurzó, a Hunyadi, a Maróthi-családok stb. Nevezetesebb fejlődése azonban a F.-nak hazánkban csak ott volt, ahol a földesurak bányászkodási jogukat a javaik területén levő községekre átruházták, s ezeket a sz. kir. bányavárosok mintájára, királyi helybenhagyás mellett szabadságokban részesítették, p. Rozsnyó, Rudabánya, Telkibánya.

Forrás: Pallas Nagylexikon