Földesuri hatóság

hazánkban a törzsszerkezet felbomlásával veszi kezdetét. - Az egyéni birtokok keletkezésével a benszülötteket, vagy másként kisebb-nagyobb mérvben szolgaságra jutott személyeket a földesur szolgájának tekintette. Kezdetben az ilyen egyén maga választhatta, hogy melyik földesur földjén lakjék. A földesurnak meghatározott mennyiségü pénzt és terméngyt fizetett a három ünnep alkalmával, valamint meghatározott számu napokon dolgozott a földesur földjein, sőt ennek kivánságához képest hadjáratban fegyverre kelni is tartozott. Amivel azonban alku szerint nem tartozott, az az övé volt. Azok, kik idegen birtokokat a termés hányadának kiszolgáltatása mellett munkáltak, még nem váltak a földesur alattvalóivá, hanem megmaradtak p. annak a várnak, amelynek kerületében tartózkodtak, a hatósága alatt. Csakis a röghöz kötött egyének, kik személyi szabadságot nem élveztek, u. m. az udvarnokok (l. o.), a rabszolgák voltak a földesuri hatóság alattvalói. Főpapok, világi földesurak, sőt a királyné és a király is, a birtokaikat mivelő szolgák felett - kik neki, nemcsak királyi, hanem egyszersmind uri hatósága alatt is állottak - egész tisztikarral birtak, ezeknek élén főtisztségek, udvari méltóságok álltak, mint olyanok, kik az udvari tisztek fölött hatóságot gyakorolnak, ilyenek voltak a főudvarbiró, főpohárnok, főasztalnok, főtárnokmester, stb. Voltak a földesur birtokaira önkéntes bevándorlók, akik a föld urával szolgasági szerződésre léptek. Különben már az első Árpádok alatt is terjeszkedett az uri-hatóság; eleinte csak a főpapok, utóbb a világi urak is kaptak u. n. földesuri mentességet (immunitas, exemtio), mely szerint a földesur oly kiváltságot nyert a királytól, hogy a birtokán tartózkodó nem nemesek a várhatóság alól felmentetvén, a földesur hatósága alá helyeztettek. Megszüntette az 1848. évi IX. t.-c. L. Jobbágyság.

Forrás: Pallas Nagylexikon