Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Földfurás... ----

Magyar Magyar Német Német
Földfurás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Földfurás

Mélyfurás (bány.,); a föld mélységébe behatoló csekély átmérőjü függőleges lyuk furása abból a célból, hogy a hasznosítható ásványok telepeit felkeressük; a feltaláltakat megvizsáljuk; vizforrásokat v. kőolaj-telepeket megnyissunk; artézi kutakat állítsunk elő, v. nedves földek vizeit elvezessük, és általában a föld kérgének alkotó részeit megvizsgáljuk. A F. bányászati célokra egy század óta van használatban; Delius 1770. megjelent bányatanában már megemlíti; szökőkutak előállítására azonban már a XVII. sz. közepén használták Modena tájékán; a XVIII. sz. elején pedig Franciaország Artois megyéjében annyira el volt terjedve használata, hogy a szökőkutakat általánosan artézi kutaknak (l. o.) nevezték el. - A F.-nak sokféle módja van, melyeket 3 főcsoportba lehet összefoglalni aszerint, amint a furás 1. forogva, 2. ütve, 3. öblögetés mellett történik.

A forogva működő F. csak igen lágy kőzetben alkalmazható. A rudazat végére erősített vasból, vagy acélból készült üreges furót forgatható szelszám segítségével emberek forgatják; a föld, homok, agyag, vagy márga a furóban marad, s evvel együtt emelik ki a furt lyukból. A csekély átmérőjü és kisebb mélységre tervezett furólyukak helyreállítására igen egyszerü vékony vasrudakat használnak, melyeknek alsó végén van a vas vagy acélfuró; az egész szerkezet sulya, 22 mm. átmérőjü lyukak furására, nem több 7 kg.-nál. Nagyobb átmérőjü lyukak furására erősebb szerkezetü furókat használnak; és pedig különféle alaku üreges furókat, agyag-furókat, csigulaku furókat; e furók közepes szilárdságu kőzetben jól működnek, de nagyobb mélységre csak ritkán lehet velök lehatolni. Használatuk alkalmával gondot kell arra fordítani hogy a furó a lyukba bele ne szoruljon; igen célszerü e végett a furót forgatása közben néha megemelni. Ha futó homokon kell áthatolni, alkalmazhatjuk néha a szellentyüs furót és a homok-szivattyut, melynek belsejében dugattyu müködik, és fölszivja a furólyuk fenekén levő homokot, mely a szellentyü lezáródása következtében vissza nem folyhat. E furókat a rájuk erősített rudazat közvetítésével géperő, vagy emberi erő forgathatja; ha a forgatás emberi erővel történik, erre alkalmas furófejeket szoktunk használni.

Ütve működő F. rudazat vagy kötél segítségével dolgozik. A rudazattal működő F. kétféle: az angol és a német. Az angol mélyfuró módszer szilárd rudazattal, véső-furóval és tisztító csővel dolgozik, szilárd kőzetben 100 méter mélységig alkalmazható. A véső a rudazat egész sulyával esik a kőzetre, és minden ütés után l0-30 foknyi forgást kell tennie; 0,5-1 m. lemélyítése után az egész furó-szerkezetet ki kell emelni; hogy a furó-iszapot tisztító-csővel kitakarítani lehessen. A nehéz furó-rudazat ingásai a furólyuk oldalait könnyen megsértik, miből törések és zavarok keletkezhetnek. A német mélyfuró módszer rudazattal, véső-furóval, szabadon eső szerkezettel és tisztító-csővel működik; ez a módszer nagy tökéletességre fejlődött, 300 m.-ig embererővel alkalmazható, géper8vel hajtva pedig már 1300 m.-nél nagyobb mélységet is értek el vele. A rudazata könnyü lehet, mert csak az alsó - szabadon eső résznek kell ütősuly gyanánt hatni. Az emelés nagyságát és a váltogatás forgás-szögét a kőzet minőségéhez kell szabni; 0,5 - 1 m. lemélyítés után itt is ki kell emelni az egész furó-szerkezetet, hogy a furó-iszapot kitakarítani lehessen. Ez a kitakarítás igen sok időbe kerül, és emiatt célszerü, ha mélyebb lyukat kell furni: a furó emelését és a takarítást is géperő segítségével végezni.

A rudazathoz leginkább használnak négyszögletes kovácsvasat, az egyes rudak rendesen 8 m. hosszuak, a kapcsolás alatt karimával vannak ellátva, mely a rudazat felfogására szolgál. Szükségesek az egész rudakon kivül pótló rudak is, melyek különféle hosszuságuak, hogy a lyuk mélyedése szerint velök a rudazat hosszát kiegészíteni lehessen. Ritkábban használtatnak csövekből készült rudak, melyeknél a kapcsoló csavarokat a csövek végébe forrasztott vasorsókra vágják. A rudazatzárak vagy kapcsok leggyakrabban csavarok, de vannak villulakuak is; igen jók az ékkel záró kapcsok, és a tokos csavarzárak. A német módszer szerint a felső rudazat mindig egyenletesen mozog alá s fel, és mikor legmagasabb állását eléri, kikapcsolódik végéről az alsó rudazat, leesik, az alsó végén levő véső-furóval belevág a furólyuk fenekébe, és letör belőle egy darab kőzetet; midőn aztán a lefelé menő rudazat elérte legmélyebb állását, belekapcsolódik az alsó rudazat felső végébe, és azt a furóval együtt ismét fölemeli, hogy a kellő magasságból ujra leejtse. Igy következik esés és emelés rendszeresen egymás után. Az emelés alkalmával a furó a körnek bizonyos részével tovább fordíttatik, hogy mindig más és más helyen találja ütése a furólyuk fenekét. Az alsó rudazat emelésére, leejtésére és forgatására szolgáló szerkezet igen sokféle, és váltó-ollónak, vagy szabadon eső készülélknek nevezik. Esés közben az alsó rudazat vezetésére szolgál a vezetőkosár. A váltószerkezetek közül megemlítendők: Kind szabadoneső készüléke, a Fabian-féle, a Klecka-féle, a Wlach-tól módosított Klecka-féle, és a Leon Dru-féle váltószerkezetek.

A furáshoz szükséges külső készülék főalkotó része a furó-emeltyü, mely egy 18-20 m. hosszuságu gerenda, vastagabb végén egy horoggal, melybe a furó-rudazatot lehet akasztani. A gerenda, hosszának egy harmadában, el van látva tengellyel, melynek végei perselyekben foroghatnak. A furót emelő munkások a gerenda hosszabb karjának végét nyomják le s azután elbocsátják, minek következtében a rudazat lezuhan és a furó a lyuk fenekére ütődik; ekkor a munkások az emeltyü fölemelkedett végét ismét lenyomják, hogy ujra elbocsássák és a furó ujabb ütést tehessen. Az emeltyü rövidebb karjának horogjába közvetlenül nem a furó rudazatát akasztják, hanem egy könnyen rövidíthető v. hosszabbítható csavaros készüléket és csak ennek horogjába jön a rudazat füle. E csavaros készülékkel a legpontosabban lehet a rudazat hosszát a furás haladásához mérni és könnyü azt ugy szabályozni, hogy a szabadon eső rész ne a rudazatra üssön, hanem mindig a furólyuk fenekére. A furó-emeltyü állványanak oly szilárdnak kell lenni, hogy a leghevesebb rángatásokat is kiállja.

A furó-rudazat leeresztésére és kihuzására kötelet használnak, melynek vége gondosan készült zárral kapcsollódik a rudazathoz. A kötél a furólyuk közelében álló kankarékra tekerődik, melyet v. emberek forgatnak v. géperő, midőn a rajta levő kötéllel a furó-rudazatot beeresztik v. kihuzzák. Géperővel lehet a furó-emeltyüt is mozgatni, mit rendesen gőzerővel teljesítenek, ámbár a vizerő is igen jól használható a furásra. Szükségesek még a furáshoz: furó-villák, furé-szorítók, forgató-rud és fogasok; mindezek a készülékek és szerszámok kisebb mélységü furásoknál födél nélkül vannak egy 3 v. 4 lábu állvány alatt, melynek csúcsán van a tisztító kötél vezetésére szolgáló korong. Furó-házakat és furó-tornyokat állítanak mélyebb furólyukak fölébe, hogy a gépeket és munkásokat az időjárás viszontagságai ellen megvédjék. A furólyuk függőleges és egyenes irányának biztosítására a furás megkezdése előtt egy kis aknát szokás mélyíteni részint azért, hogy benne az iránycsövet meg lehessen erősíteni, mely a furás kezdetén a rudazat függőlegesen tartását és a furólyuk függőleges irányát biztosítani igen alkalmas; részint pedig azért, hogy az akna mélységét föl lehessen használni a furó-rudazat elhelyezésére, anélkül hogy e végre a furó-tornyot rendkivül magasra kellene építeni. 10 m. mély aknában a 23 m. magas furó-torony alatt 30 m. hosszu rudazatot lehet szétbontás nélkül alkalmazni. Az iránycső felső vége alatt 0,5 m.-re van a furópadozat, melyen a furómester áll és a furó-rudazat leeresztését, fölhuzását és forgatását kezeli.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is