Földi giliszta

(Lumbricus L.), a gyürüs-férgek osztályának, Sörtelábuak rendjének, Terricolae alrendjében a Lumbricidae családba tartozó féregnem. Teste számos hengeres szelvényből áll, melyeknek oldalain a bőrből alig kiálló sörték vannak. A szelvények egyik csoportja, még pedig a test mellső negyedében fekvők közül valók egy övet képeznek, amelyben hatalmas, a közösülés alkalmával egymáshoz simuló egyének összeragasztására szolgáló folyadékot kiválasztó mirigyek vannak. Bélcsatornája számos vakbelet visel, ezenkivül izmos falazatu zuzógyomra van, amely a táplálékot éppen ugy összezuzza, mint a madár zuzája. Idegrendszere igen jól fejlett, de szemei nincsenek. Ennek dacára azonban a világossággal szemben igen érzékeny. Elkülönült lélekző szervei nincsenek, de annál fejlettebb véredényrendszere és vére vérpiros szinü, bár vérsejtjei szintelenek. Az egyes egyének himnősök és kölcsönösen termékenyítik egymást. Két pár heréje a 10. és 11. szelvényben fekszik, mig petefészke a 13-ikban, női ivarnyilása pedig a 14-ikben. Petéit kokonokba rakja le, a fiatal embriók a petékkel kiürített fehérjéből táplálkoznak s csak kis foku átalakuláson mennek át. A Lumbricus trapezoides minden egyes petéjéből két embrio fejlődik, s ezek egy ideig a siámi ikrek módjára összenőttek. Valamennyien éjjeli állatok és hajnalhasadtával már ismét visszahuzódnak a földbe. Fejüknek segélyével, v. a föld elnyelésével a földbe járatokat vájnak. Bélcsatornájukat televényfölddel és korhadó növényrészekkel tömik meg, de járataiba növénycsirákat és leveleket is behuznak, emellett azonban hust is esznek. Télen a föld mélyebb rétegeibe vonul, ahonnan azonban tavasszal magasabbra vándorol. A fiatal növények és gyökerek elrágásával károkat is okoz, de azzal, hogy vándorlásai közben a földbe járatokat váj s azokat bélsarával tölti meg, hasznot is csinál, amennyiben a növénygyökerek tovahaladásának utat nyit. Darwin vizsgálatai szerint különös szerepe van a talaj képződésénél, amennyiben a mélyebb földrétegeket összekeveri a magasabbakkal és járataival a földet átfurkálva, széltől és esőtől könnyebben átjárhatóvá teszi. Darwin számításai szerint Anglia több részében a F.-k 6 hektár területen mintegy 25 ezer kg. földet hoznak a felületre s igy a különböző földrétegek keverődését tetemesen előmozdítják. Természetes ellenségei a vakond, a sün, a cickány, a békák, teknősbékák, százlábuak és a futóbogarak. Gyüjtésük este történik és különösen meleg esők után. Legközönségesebb fajai a Lumbricus terrestris L., L. rubellus Hoffm., L. communis Hoffm. stb. Hazai fajait illetőleg v. ö. Örley L., A hazai terricolák átnézete (M. tud. Akad. Mat. termtud. közlemények).

Forrás: Pallas Nagylexikon