Földi kutya

(Spalax typhlus Pall.), a rágcsáló emlősök Georhynchidae családjába tartozó emlős állatfaj, tömött, puha, lesimuló, hamvas-szürke bundával, mely az időseknél sárgásfakó tünetet mutat; fejének két oldalán az orrlyukaktól a szemek tájáig merev sörtesorral; fülkagylói nincsenek, szemei a bőr alá vonultak, csenevészek s innen van vakkutya elnevezése; farka nincs, lábai rövidek. Hossza 20-21 cm. Állandóan a föld alatt lakik s gyepes vagy mivelt területeken hosszu bejáró főcsövet és több mellékcsövet ás, amelyeknek nyilásaira magas, széles földkupokat hány. Növények gyökereivel és gumóival táplálkozik, amelyekből télire egész készletet gyüjt s a telet éberen tölti át. Hazánk faunájának egyik legérdekesebb faja, amelynek eredeti hazája D.-Oroszországnak a Don és Volga közötti területe s hazánk határain tul nyugat felé nem tenyészik. Hazánkban ugyan nem nagyon gyakori, mindazáltal eddig is több termőhelyről ismerjük; leggyakoribb a Duna-Tisza közén s általában az Alföldön, de előfordul Erdélyben s a Dunán tul is. (Hazai elterjedését illetőleg V. ö. Daday J. közleményét a kolozsvári orvos termtud. Értesítőben, részletes magyar leirását és rajzát pedig Frivaldszky Imre Jellemző adatok Magyarország faunájához cimü művében).

Forrás: Pallas Nagylexikon