földi légkörzés

Három nagy egymásba kapcsolódó szélrendszer adja az alapját. Ezek a passzát szelek, a nyugati szelek és a sarki szelek rendszere.

A passzát szelek: az északi és déli félgömbön a 25. szélességi fok környékén magasnyomású öv helyezkedik el, mely a passzát szelek kiindulási helye. A passzát szelek haladási sebessége 6 m/s átlagú. Az északi félgömbön előbb É-i, majd ÉNY-i irányból fújnak az Egyenlítő felé. A déli félgömbön D-i, majd DK-i irányból fújnak az Egyenlítő felé.

A nyugati szelek: A 30. és 60. szélességi fokok között mindkét félgömbön érvényesülnek. Hajtóerejük egyrészt a légnyomáskülönbségek, másrészt a troposzféra felső határában nagy sebességgel mozgó futóáramok (jet stream-ek), melyek sebessége 350 km/h. Irányuk nyugatias, de kígyózó mozgást vesznek fel a felszín egyenetlensége miatt. Egyre jobban elmélyülő kígyómozgási kanyarulatok hozzák létre a ciklonokat és anticiklonokat.

A sarki szelek: a pólusokhoz közel eső területeket uralják, kialakulásuk okai termikusak. A lehűlt levegő déli, illetve északi irányban áramlik, de a kitérítő erő következtében ÉK és K-i, illetve DK és K-i irányúvá válik. Külön csoportba tartoznak az időszakosan fújó szelek (monszun), valamint a helyi jellegűek (parti szél, főn, hegy-völgyi szél).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia