Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Földmágness... ----

Magyar Magyar Német Német
Földmágness... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Földmágnesség

A szabadon felfüggesztett mágnestüt irányitó erő. Hogy a tű közelítőleg észak felé mutat, azt már Guiot de Provins 1190 körül szerzett költeménye köztudomásu dolog gyanánt említi, bár még későbben is az erő székhelyét az ég északi részében, különösen a nagy medve csillagzatában keresték. Fracastoro veronai orvos és matematikus volt az első, ki ez irányító erőért a Föld északi vasdus hegyeit okolta, mig Gilbert Vilmos a Földet egyenesen mágnesnek tekintette, erőnyilvánulásait tanulmányozta s ezzel a F. tanának első számbavehető kutatója lett. l544-ben fedezte fel Hartmann György nürnbergi pap az inklinációt is és miután Mellet a tü lengéseiből már az erő nagyságára iparkodott következtetéseket vonni, a F. ismeretének gyors fejlődése biztosítottnak látszott. Valamint nehéz testek forgó mozgásánál a végzett munka a test sulypontjának tekintetbe vétele által fejezhető ki, ugy mágneses távolhatásnál valamely mágnes forgó mozgása közben végzett munkája pozitiv és negativ mágneses tömegeinek két sulypontja által az ugynevezett északi és déli pólusra hatása által mérhető. A két pólust összekötő egyenes a mágnes tengelye, mely még geometriailag szabályos tü v. pálcaalaku mágneseknél sem esik össze szükségképen az alak geometriai tengelyével. Ezeket előre bocsátva, megadhatjuk a F.-i erő meghatározó részeit, az irányt és erő nagyságát, az intenzitást. Az irányt két szöglet szolgáltatja, a deklináció és inklináció, értve az előbbin azon szögletet, melyet a mágnes tengelyén átfektetett függélyes sik (az ugynevezett mágneses meridián) képez a csillagászati meridiánnal; az utóbbin, melyet a mágneses tengely képez, a mágneses meridiánban a vizszintessel. Nálunk a tü északi vége nyugot felé és a horizont alá mutat. Az intenzitás pedig azon erő, melyet a F. valamely egységnyi mágnestömegre gyakorol. Mivel ennek megmérése nagy nehézségekbe ütközik, az egész erő helyett inkább ennek vizszintes, tehát a deklinációtűre ható összetevőjét határozzuk meg, melyet megfelelőleg a F. horizontális összetevőjének intenzitása néven hivjuk. Mivel ez intenzitás a rendesen használt mágnestük terjedelméhez képest állandónak, azaz a mágnes egyes tömegein támadó F.-i erők irányai egymás között párhuzamosaknak tekinthetők és a mágneses tömegek egyenlő részben pozitivek és negativok, világos, hogy a F. haladó mozgást nem, csak forgó mozgást hozhat létre.

A deklinációt csavarodási mérlegen határozzuk meg, ugy hogy a vizszintes rudat képező mágnestű a mágneses meridiánban sodratlan fonalon függjön. A mágnesre merőlegesen erősített tükröt skálás távcsővel leolvasva, megkapjuk a tükör normálisának irányát. Ha most a mágnest átfektetjük, előbbi felső lapját alsóvá tesszük, akkor a tükör normálisának két irányának közepese a mágneses tengely iránya, melyet az asztronomiai meridiánhoz már könnyü viszonyítani. Az erre szolgáló műszer magnetometer, melyet utazási célokra különösen Lamont állított elő kompendiozus alakban.

Az inklináció meghatározása sokkal nehezebb; a főnehézség, hogy a tűt sulypontján át vezetett horizontális, surlódás nélküli tengely körül kellene forgathatóvá tenni, mit szigoruan kivinni nem is lehet. Legközvetlenebb, de egyszersmind legkevésbbé pontos meghatározása az inklinatoriamon történik, függélyes, beosztott körlapon, melynek középpontjában a tű, sulypontján át vezetett vizszintes tengely körül lehetöleg surlódás nélkül forog. A körlap sikját a mágneses meridiánba hozzuk és leolvassuk a tű végeit. A számos, ezen készüléknél előforduló hibaforrás kiküszöbölése végett megváltoztatott körülmények között több mérést eszközlünk, amelyek leirása azonban már tankönyvbe tartozik. A legnehezebb müvelet az, hogy a tű sulyponti hibájának elkerülésére a tűt át kell mágnesozni ugyanazon momentumra, mellyel előbb birt. Az ily módon eszközölt pontos mérésnek is még mindig azon nagy hibája van, hogy a hosszu tartama alatt az inklinációban időközben esett változásairól nem ad számot. Ha különben ezen meghatározást nem a meridiánban, hanem általában két egymással 90°-nyi szögletet képező azimutban végezzük, akkor két más, az inklinációnál nagyobb hajlást kapunk, melyekből ugy az inklináció maga, mint a deklináció is levezethető. A Lamont-féle utazási magnetometeren az inklináció meghatározása a F. vertikális összetevőjének intenzitása segélyével történik. Ha ugyanis az egész intenzitás J, vertikális és horizontális összetevője V és H és az inklináció i, akkor e három erő a mágneses meridiánban derékszögü háromszöget képez, melynek átfogója J, melynek vizszintes és függélyes befogója H és V, mig J ég H képezte szög i. Áll tehát V = J sin. i, H = J cos. i és ezekből tang.i = V/H, ugy a függélyes és vizszintes összetevő intenzitásának quociense az inklinációt szolgáltatja. Ezen eszmemenetet megvalósítandó, a Lamont-féle készüléken a mágnestű magában két, az átmérőn szemben álló vertikális lágyvas pálca végei erősíthetők meg; az egyik pálca a tű fölé, a másik alatta áll; végei azonban a tű magasságában vannak. E pálcában a F. vertikális összetevője vele arányos mágnességet indukál, minek következtében a tű, melyet eredeti irányában a F. horizontális összetevője tartott volt, kitér. A kitérési szöglet azon egyensulyi helyzetnek felel meg, melyben a horizontális erő és a vertikális erővel arányos indukált mágnesség forgási momentuma egyenlő, amiből az említett uton, a lágyvaspálcákat jellemző állandó ismerete alapján az inklináció kiszámítható. Ez elemnek legpontosabb és legmegbizhatóbb meghatározása most a Weber-féle földinduktorarral és ennek még tökéletesebb módosításával, a rotációs induktorral történik. Ez lényegében véve köralaku tekercs, mely sikjában fekvő, a mágneses meridiánhoz párhuzamos tengellyel bir. Ha a tekercs sikját vizszintesen fektetjük és fél fordulattal forgatjuk, benne a F. vertikális összetevője elektromos áramot indukál, melynek Jv intenzitása közbeiktatott galvanometeren leolvasható s mely az indukáló vertikális intenzitással arányos: Jv = CJ szin. i. Ha ellenben a tekercs függélyesen, és sikja a mágneses meridiánra merőlegesen áll, akkor a félfordulat benne egy Jh erősségü áramot indukál, melynek intenzitása a F. horázontális összetevőjével arányos: Jh = CJ cos. i. Mindkét esetben C ugyanzon faktor, mely a tekercs méreteitől és alakjától függ. A két egyenletből következik: tang i = Jv/Jh", azaz, az inklináció közvetlenül a földinduktorbaa indukált két áram erősségének viszonya.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is