földrengés
A Földfelszínén és belsejében végighaladó rugalrnas hullámzás, mely többnyire a földkéregben v. a földköpenyben
bekövetkező törés és elmozdulás hatására jön létre. Földrengést vulkán kitörése is okozhat, ez azonban csak a vulkánok környékére
korlátozódik. A földrengések kipattanási helye a földrengés fészke, alsó központja az ún. hipocentrum. Ahol a rengések a leghamarabb érik el
a felszínt, ott van a földrengés felszíni központja, az epicentrum. A földrengés okozta hullámok lehetnek felületi hullámok, amelyek a Föld
felszínén az epicentrumból sugarasan (körgyűrűsen, mint a vízbe dobott kő körül keletkezett hullámok) terjednek és
térhullámok, amelyek a földkéregben (tehát a felszín alatt) keletkeznek és a tér minden irányában terjednek. A földrengés
nagyságának meghatározására rengésjegyzőket (szeizmográfokat) használnak. A földrengések hatását a Giuseppe Mercalli féle földrengési
skála alapján jellemezhetjük. Ez a csak műszerekkel érzékelhető kimozdulástól a katasztrofális rengésig terjedő tartományt
12 fokozatra osztja. Újabban a Charles Francis Richter, amerikai geofizikus szerkesztette Richter-skálát alkalmazzák, amely
a földrengés erősségét 0-tól 10-ig terjedő fokozatokban állapítja meg.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|