Földrengés

v. földindulás, a földkéreg kisebb-nagyobb területének többé-kevésbbé erős megrázkódása. A rázkódás lökés következménye, mely lökés a kőzettömegekben mozgásban folytatódik és a felületen minden irányban mint rázkódtatás nyilvánul, amely nagy pusztításokat is végezhet. Házak dőlhetnek be, sziklatömegek omolhatnak le, földcsuszamlás állhat be, a földben tátongó mélységü repedések keletkezhetnek, források apadhatnak el stb. A lökés oka különféle lehet, de mivelhogy a jelenség okozójának helye a föld belsejében van, direkt észlelése a tünemény okának érzékeinkkel lehetetlen. Mindazt, amit a F.-ről és ama jelenségekről tudunk, melyek kisérni szokták, indirekt módon tett észleletek, valamint analóg esetekből levont következtetések eredménye. Ez analóg eseteknél ismerjük a megrázkódás okozóját, nemkülönben annak kiindulási helyét s igy biztos támaszpont van a közvetetlenül észlelhető jelenségek magyarázatára és a belőlük vont következtetésekre. Az analógiából pedig elég biztosan következtethetni ama természetes jelenségekre, melyeknek keletkezési helye és okai előttünk ismeretlenek. Kétféle analóg esetre támaszkodhatunk. Olyanokra, melyek természetes uton idéznek elő rázkódtatást (p. bányaexplóziók, bányabeomlások stb.) és olyanokra, amidőn maga az ember u. n. mesterséges földrengések által igyekszik előidézni a természethez hasonló tüneményeket. A F. okozta mozgások nemeire és némely belőle vont következtetésre nézve az eddigi tapasztalatok alapján a következő tételek állíthatók fel: 1. A F.-sel járó mozgás közvetlen és közvetett lökések hatása, s közvetlen lökések az észlelő helynek fekvése szerint a F keletkezési helyéhez képest, vagy inkább lüktető mozgásban nyilvánulnak, vagyis alulról fölfelé függélyes irányban haladó mozgásban, vagy pedig inkább hullámzó mozgásban. A közvetett vagyis felülete lökések hatása mindig tisztán hullámzó mozgás. 2. A mely helyeken tulsulyban lüktető mozgást érezni, azok a helyek a F. keletkezési helye fölött fekszenek. A lüktetve megrázott terület képmása a F. keletkezési helye alakjának. 3. Ha valamely helyen nagyobbára hullámzó a mozgás, akkor az illető hely nagy távolságra van a F.-t ért terület felületi középpontjától. Számos megbizható észlelő állítása szerint lüktető és hullámzó mozgás néha együttesen is szokott jelentkezni, ami azonban inkább csalódás, mert magyarázata abban keresendő, hogy a talaj harántirányu hullámzó mozgásba is kerülhet, melynek egyes fázisai a lüktető; más fázisok pedig a hullámzó mozgás benyomását keltik. Némelyek külön forgó mozgásról is akarnak tudni és annak alapjául a F.-nek egy különös nemét veszik fel. Tényleg észleltek számos alkalommal, igy különösen az 1880-iki zágrábi F. alkalmával sirköveken, tornyokon olyasforma elmozdulást, mely forgó mozgásra engedne következtetést, ámde kimutatták, hogy az nem egyéb, mint közönséges lüktető v. hullámzó mozgásoknak hatása rosszul alátámasztott testekre. A F. magyarázására nagyon fontos ismerni ama helyeket, ahonnét a rázkódások kiindulnak és pedig ugy magának a tüzhelynek vagyis a F. eredetének mélységét, az u. n. geocentrumot, valamint a lökés felületi középpontját, az epicentrum-ot, mely utóbbi alatt keresendő a tüzhely. A legujabb F.-i vizsgálatok legfőbb célja az, hogy a rázkódások tüzhelyének fekvését és mélységét, tehát az epicentrumot és a geocentrumot minden egyes F.-nél kipuhatolják és esetleg azoknak összefüggését az illető vidék földtani szerkezetével kimutassák. Számos módszer van ezeknek valószinü kipuhatolására ugy a lökések erősségének, irányának, a mozgások nemének, valamint az időtartam és egyéb körülmények tekintetbe vételével. A kapott eredményekből vont következtetések nem mindig általánosíthatók, mert ami az egyik területre áll, nem áll mindig a másikra is. Igy p. hogy egyebet se említsünk, számos esetben a megrázott terület nagysága és a lökések, rázkódtatások erőssége közt igen különféle a viszony. Ezért inkább merész hipotézisnek, semmint könnyen elfogadható tételnek kell mondani ama viszonyt is, melyet némelyek a megrázott terület nagyságára, a lökések erőssége és a tüzhely mélysége közt megállapítottnak vélnek és amely viszonyt igy fejeznek ki: 1. Amely F.-ek igen heves hatásuak a felületre, de elterjedési területük csekély, azok tüzhelyének mélysége csakis csekély lehet. 2. Amely F.-ek gyenge hatásuak a felületre, de nagy területre terjednek, azoknak tüzhelye igen nagy mélységben keresendő. Ami a F. terjedési sebességét illeti, az egyike a legnehezebb problémáknak. Igen bonyolódottak lehetnek a terjedésnek körülményei és pontos megállapításához mindenek előtt szükséges ismerni a tüzhely alakját és a rázkódás nemét. Számos kisérletezés történt e téren, amelyek igen különböző eredményeket adtak, mert nemcsak a közeg határoz, melyen át a rázkódás halad, hanem különösen a lökés erőssége van nagy befolyással a terjedési sebességre. Az is kitünt, hogy egy egyszerü rázkódás többféle mozgásban nyilvánult, s mindegyik mozgásnak más volt a terjedési sebessége. Kisérletek eredményeül állítható, hogy 1. mennél erősebb az első lökés, annál nagyobb a terjedési sebesség; 2. minél hosszabb a hullám, annál jobban gyengül a sebessége; 3. a föld felületének mozgásai igen komplikáltak és számos rövid hullámból összetettek, melyeknek hullámhosszuk eleinte egyre növekszik, később pedig egyre kisebbedik. Az egyes közegekben, vagyis kőzetanyagokban a terjedés nagyon különféle, de egyazon közegben sem mindig egyenlő. A terjedési sebességre még a földréteg szerkezete is befolyással van. A kőzetnek befolyása a F.-re nemcsak a terjedést illetőleg van, hanem még a rázkódás hatására és a felületre. Közel fekvő helyeken más-másképen nyilvánul a rázkódás, más-más a pusztítás mérve, ha az illető helyeknek eltérő a kőzetanyaguk. Szilárd sziklatalajon a rázkódás hatása gyengébb, kevésbé romboló, mint laza homoktalajon. De másrészről hatalmas homokterületeken a hullám gyenge terjedési sebességénél fogva a F. gyorsabban fog megszünni, s nem fog nagy területre kiterjedni. Ez a magyarázata annak, miért oly ritkák a F.-ek homokos talaju alföldünkön, valamint a germán sikságon is.

Majdnem minden földrengést moraj kisér, mely igen különböző természetü; majd a rengést közvetlenül megelőzi, majd azzal egyidőben hallható, majd pedig még egy kevéssel tovább tart, mikor már a rengés megszünt. Majd rövid durranásra emlékeztető, majd pedig pedig dörgésszerü, a kocsi robogásához, csörömpöléshez, suhogáshoz hasonlítható. A moraj erőssége semmi viszonyban sincs a rengés erősségével. Gyenge lökés igen erős morajjal járhat és viszont. A moraj földalatti eredetü, de megesik, hogy a föld megrázkódtatása által a levegőben is bizonyos, egészen más eredetü hangtünemények is keletkeznek. A F.-nek igen sokféle a hatása és pedig ugy a talajra mint a vizekre és a levegőre. A hatás a talajra nagyon különböző. Első helyen kell kezdenünk, hogy nagyobb területek emelkedése és sülyedése, valamint szilárd hegységrészek eltolódása F. következtében, amint ezt könyvekben olvashatni, biztopsan konstatálva nincs. Hogy azonban nagyobb mértékü mozgások járnak F.-ekkel, ama terjedelmes vetődések igazolhatják, melyeket a Föld kérgében észlelhetni. Elég gyakori hatása a F.-eknek a hegyomlás, jóllehet a legtöbb esetben az omlás F. nélkül is bekövetkezett volna, mely inkább az omlást sietteti, semmint annak közvetlen okozója. Gyakori a F.-nek olyasforma hatása a talajra, hogy benne kisebb-nagyobb repedések, bemélyedések, tátongó tölcsérek, nyilások képződnek, egyes kisebb-nagyobb területek eltolódnak, folyómedrek megváltoztatnak stb. Az 1880 nov. 9. zágrábi F. alkalmával a Száva völgyében is számos repedést észleltek, melyekből többnyire homok és iszap hányatott ki. Homok- és. iszapkihányást, nemkülönben homokos kráterforma képek keletkezését több esetben észleltek F. alkalmával.

A F.-nek a légkörre való hatása abban nyilvánul, hogy a nagyobb területnek megrendülése mozgásba. hozza a légkört is és rögtönös széláram, suhogó, süvitő hangjelenség az eredmény. Ama meteorologiai jelenségeknek azonban, mint feltünő köd, nagy szélvész, zivatar stb., melyet régebben a F.-sel hoztak kapcsolatba, ezzel semmi közük, azok véletlen összetalálkozása a helyi meteorologiai jelenségeknek a F.-i eredményekkel. Semmiféle meteorologiai előjel nincs, melyből a közeli F. beálltára lehetne következtetni, amint azt régebben sokan hitték és némelyek még ma is hiszik. Van azonban némi összefüggés a F. és a légnyomás változása között, nem ugyanabban az értelemben amint azt régebben hitték, t. i. hogy a légnyomás változása következménye a F.-nek, hanem inkább hogy a F.-nek mintegy előidézőjeül, előmozdítójául szerepel. A fény- és tüzjelenségek, melyeket egyes F.-sel kapcsolatban emlegetnek, legtöbbnyire a fantázia és a téves észlelet szüleményei. Egyes vulkáni F.-eknél ugyan lángoszlopok megjelenése, az izzó folyó láva kilökése vagy a felületre kerülő és itt elégő gázok folytán éppenséggel kizárva nincs, de biztos észleletek ezekre nézve sincsenek. A Föld megrengésének nagy hatása lehet a tengerre is. Az oly F.-ek, melyek tengerpartokat érnek, gyakran a tengert hozzák erős hullámzásba és a F. folytán támadt hullámok sokkal messzebbre terjednek a tengerben, mint a szárazföldön. F.-i hullámok, melyek a Csendes-oceán egyik partján támadtak, a tulsó partokig terjedhetnek. Némely esetben mint utóhatást, a tenger visszavonulását is észlelték, minek azonban még eddig nem ismerik a magyarázatát. Néha tavakra, forrásokra is kihat a F. A lissaboni F. alkalmával a svájci tavak, a sottok tavai (Algeria), az olasz tavak s még mások erős hullámzásba kerültek, sőt némelyek a partokat árasztották el. Számos forrás vize megzavarodott, elapadt vagy kifolyása növekedett, megváltoztatta hőmérsékletét stb. A források vizében beálló változás általában igen gyakori hatása a F.-eknek. A F.-nek a mágnességre és elektromossára való befolyását igen sokan állítják; de egész biztos észleletek sem a F.-nek mágneses, sem elektromos hatására nincsenek. A legtöbb esetben vagy csak véletlennel állunk szemben, vagy pedig a F. okozta valamely jelenségnek hatásával, nem pedig közvetlenül a F.-ével. Az emberre a F.-nek rettenetesen lesujtó a hatása különösen ott, ahol a F. ritkább, ellenben ott, ahol gyakori, mint p. D.-Amerika egyes vidékein, az emberek egykedvüen viseltetnek vele szemben. Még a nemzeti jellemre is van befolyással a gyakori F., mint azt John Milne egyik igen érdekes értekezésében kimutatni igyekszik (Earth-quake effects, emotional and moral. Transact. of the Seism. Soc. of Japan 1887). Régóta tudják, hogy sok állat előbb veszi észre, mintegy megérzi a F.-t, mint az ember, és sajátságos viselkedésükkel mintegy hirnökeivé válnak a bekövetkező F.-nek. Számos idevonatkozó közlemény és észlelet téves és inkább a fantázia szüleménye, semmint valóság. De hogy bizonyos körülmények között az állat előbb érzi meg a rengést, mint az ember, az tény és magyarázata elég egyszerü, és semmi csodálni való, vagy prófétaszerüség nincs benne. Az állat ugy tartózkodási helye, mint finomabb érzékszervei folytán gyengébb rengéseket, melyek órákkal, sőt napokkal előzik meg a hevesebbet és melyeket a munkával foglalatoskodó ember meg nem érez, megérzik, minek következtében félelem szállja meg őket, nyugtalankodnak és az embert valami bekövetkező bajra figyelmessé teszik. A F. sokkal gyakoribb tünemény, mint hinnők. Amig azokat rendszeresen fel nem jegyezték, ritkáknak tüntek, mert csak a nagyobbszerü F.-ről vettek tudomást. Ma azonban majdnem minden országban meglevő F.-i bizottságok (l. o.) és a sok helyen már rendszeresen szervezett F.-i megfigyelő állomások pontosan feljegyzik őket és mondhatni, hogy a Földön minden napra átlag két F. jut. A F. megfigyelésénél különösen tekintettel kell lenni a lökés idejére, a rázkódás tartamára, irányára és erősségére. A megfigyelést ott, hol pontos adatoknak akarnak birtokába jutni, külön F.-i célokra szerkesztett készülékek segedelmével végezik, de készülékek nélkül is történhetnek elég hasznavehető megfigyelések; a legfőbb az, hogy az észleletek megbizhatók legyenek. Az idő megfigyelését illetőleg az óra járásának pontos összehasonlítása szükséges egy tökéletesen jól és pontosan járó órával, p. a telegraf-órával. Sajnos azonban, a tapasztalat azt igazolja, ezek pontossága is sok kivánni valót enged. Külön berendezéseket is alkalmaznak, valamint külön készülékeket is szerkesztettek az idő pontos meghatározására, ilyen p. a Lasaulx-féle, különösen pedig a Milne-féle automatikus F.-mérő. Az irányt illetőleg a meghatározás készülék nélkül sokszor igen bajos. Helyes megitélésénél tekintetbe kell vennünk, hogy a szabadon álló tárgyak mindig azon irány felé esnek, magunk is arra felé bukunk, amely irányból a talaj a lökést megkapta. Igy p. ha a szoba közepén állva vagy ülve É-felé bukunk, a lökés irányának is természetszerüen É-ról D-felé kellett haladnia. Sokszor bizonyos tüneményekből, p. vizes edényben levő viz hullámzásából, illetve kiloccsanásából, v. a függőlámpa ingásából képesek vagyunk ugyan a F.-okozta lengés irányát megnevezni, p. ED, anélkül azonban, hogy biztosan megtudnók állapítani, vajjon a mozgás É-ról vagy pedig D-felől jött-e. Ez azonban nem baj, mert ha pontosan feljegyezzük a lengés sikját is, számos megfigyelési adatból a lökés helyes iránya könnyen kitudódik. Igen fontos e tekintetben annak megfigyelése, hogy mily irányban hullott le p. valamely házról a kémény, merre estek a cserepek, mily irányuak a repedések stb. Továbbá, esetleg mely falon állott meg az inga-óra, mely falon és minő irányban mozogtak a képek, tükrök stb., mely falakon nem állott be semmi. A készülék, mellyel az irányt meghatározzák, a seismometer vagyis F.-mérő, melynek legrégibb alakja Ceccoatore-től való (l. Seismometer), de ma már egész sorozata van a sokkal tökéletesebb seismografoknak, melyek közül legpontosabbnak tartják a Gray-Milne-félét. A lökés erősségére vonatkozólag skálákat állítottak össze, vagyis készülékek nélkül egyes jelenségekből itélik meg az erősséget. Ilyen a Florel-féle skála, mely a következő: 1. mikroseismikus készülékekkel észrevehető rázkódás; 2. rendkivül gyenge rázkódás, melyet csakis F.-i készülékkel érezhetni meg; 3. igen gyenge rázkódás, az ébren levő ember kedvező körülmény közt (p. fekvés közben) észreveszi; 4. gyenge rázkódás, az ember munkája közben is észreveszi, az alvó embert felébreszti, függő tárgyakat és folyadékokat megmozgat; 5. középerős rázkódás, mozgatható tárgyakat (p. butort) helyéből eltol; 6. meglehetősen erős rázkódás, mozgatható tárgyakat ledönt, falakon, tetőkön repedéseket okoz; 7. erős rázkódás, károkat okoz az épületeken, kéményeket ledönt; 8. igen erős rázkódás, gyengén épült házakat, kunyhókat ledönt; 9. rendkivül erős rázkódás, szolidan épült házakat dönt romba. 10. roppant erős rázkódás, hegyomlásokat, földrepedéseket, rétegzavarodásokat stb. okoz. Pontos seismografokkal a rengés erőssége jól megállapítható. A tartamra nézve néha a F. csak egyetlen egy lökésből áll és egy mp.-nél rövidebb ideig tart. A hullámzó mozgásu rengés azonban valamivel hosszabb ideig szokott tartani. Többnyire a legborzasztóbb pusztulás is csak néhány másodperc műve. Csak kisebb F.-ek állanak egyes lökésekből; gyakran több lökés következik gyorsan egymásra. A F. sokszor ismétlődni is szokott, miáltal létrejön egy F.-i ciklus, amennyiben az egyes rengések az idő és megrázkódtatási terület által egymással összefüggésben állanak. Egy ilyen F.-i ciklus, beleértve a szüneteket, hetekig, hónapokig, sőt évekig is eltarthat. Földünk kérgén vannak bizonyos területek, hol a F.-ek gyakran szoktak jelenekezni s melyeket rengési területeknek mondunk. F.-ektől leggyakrabban meglátogatott területek: Dél-Olaszország, Görögország, Kis-Ázsia, Sziria és Dél-Amerika Ny-i partvidékei.

Hazánkban is vannak olyan területek, hol a F.-ek nem tartoznak a ritka tünemények közé. Ilyenek Zágráb környéke, Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyék, Mármaros és Brassó vidéke. Nevezetesebb F.-ek hazánkban: 1348-ban Felső-Magyarországon 26 város szenvedett F.-tól; 1485. azon nap, midőn Bécs Mátyás királynak átadatott, F. volt; 1763 jun. 28. Komáromban 28 ember temettetett a romok közé; ugyanakkor a Duna mellett homok- és iszapkitörések is voltak, a F. csak 1770. szünt meg; 1783. Komáromban a rázkódások megujultak. Legtöbbet szenvedett Komárom vára, de a magánosok épületeiben is 75000 frtra rugott a kár. Komárom, Győr, Vác, Pest, Székesfehérvár, Kalocsa, Sopron, Pozsony és Bécs egyidejüleg érezték a rázkódásokat; 1786 febr.15. Kolozsvárt érte nagyobb F., négy templom összeomlott és a bástyák a Szamosba dőltek; 1810 jan. 14. Mórnál dühöngött iszonyu F.; 1829 nov. 26. Nagy-Szeben vidékét érte F., melynek rzkódásait Bukarest is érezte; 1858 jan. 15. Zsolna vidékét a Vágvölgyben érte nagyobb rázkódás; 1868 juniusban Jászberényben kezdett inogni a talaj és csak december végén szüntek meg a rázkódások; 1879 okt.10. egy igen heves lökéssel kezdődött a moldovai F.-ek sorozata, melynek következtében az ó-moldovai szigeten homok-kitörések is fordultak elő; 1880 okt. 3. Erdélyben volt hevesebb F., 1880 nov. 9. vette kezdetét a zágrábi, mely főképen Zágráb városában okozott tetemes károkat, tartott kisebb-nagyobb időközökben ismétlődve, de egyszersmind gyengülve 1881-ig, sőt 1882-ben sem csendesedett le végképpen. 1893 ápr. 8. Torontál, Temes és Krassó-Szörény vármegyékben éreztek erősebb rengést, mely azonban a szerbiai, nevezetesen a Morava vidéki F.-nek volt nálunk érezhető folytatása. A legborzasztóbb F.-ek egyike 1755 nov.1. volt, mely néhány perc alatt Lissabon városát döntötte romokba, 700000 négyszög mértf. területen érezték; 1783 februárban kezdődött és 1786. év végéig tartott a hires kalábriai F., 1812 márc. 26. borzasztó F. Caracas városát pusztította el (Dél-Amerika); 1883 julius 29-én a gyönyörü Ischia szigete esett F. áldozatául. 1891. okt. 28. Japán szenvedett óriási károkat, vagy 100000 ház dőlt össze; 1893. Zante jóni szigetet tette tönkre a F.; 1894 julius 10. Kis-Ázsiában és Konstantinápoly környékén pusztított nagy mértékben.

A F.-ek okairól a legrégibb idők óta napjainkig a legkülönfélébb hipotéziseket és elméleteket állították fel. Mellőzzük itt mindazokat, melyek végleg meghaladottnak tekinthetők, ide értve a Perrey-Falb-féle elméletet is, mely a Föld állítólagos izzón folyós anyagának ár és apályhoz hasonló jelenségeiben keresi az okot, csupán azokra a magyarázatokra szorítkozunk, melyek ma a tudományban közkeletüek. Három felfogás az uralkodó. Az egyik vulkáni jelenségeket szerepeltet, a másik a viz vájó és omlasztó munkájának tulajdonítottakat, a harmadik pedig a F.-t ért területnek földtani szerkezetére fekteti a fősulyt, a rengést a Föld felületi alakulásának jelenségeivel hozza kapcsolatba és első sorban a hegységképző erő speciális nyilvánulásának tartja azt. A három felfogás mindegyike helyt áll, de nem általánosságban, hanem egyes esetekre nézve, ugy ha jelenlegi ismereteink álláspontja szerint a F. okait akarjuk adni, arra a következtetésre jutunk, hogy a F.-eknek nem mindnyája vezethető azon okokra vissza, hanem álalában az okokra nézve meg lehet különböztetni vulkáni és nem vulkáni F.-eket. A vulkáni F.-ek vulkáni vidékeken gyakoriak v. az erupciót megelőzőleg, vagy pedig azoktól függetlenül jelentkeznek. A vulkán tüzhelyén fejlődő gázok és gőzök feszítő ereje okozójuk. Aránylag ritkák és nem nagy jelenségüek, kiterjedésük csekély szokott lenni. A nem vulkáni F.-ek vulkáni vidékektől távol oly terülüteken mutatkoznak, ahol a földkéreg tömegében nagyobb változások állanak be. Ezen változások okai sokfélék lehetnek, de mindig kőzettömegek megmozgatásával, lökésekkel és igy a felület megrázkódtatásával járnak. Egyszer a viz nagy üregeket, barlangokat váj, melyeknek beszakadása nem maradhat hatás nélkül a szomszédos területekre. Másszor a kőzettömegek anyaga vagy szerkezete változik meg, ami térfogatváltozással kapcsolatos, a Föld mélységében az egyensuly megzavarodik és ennek a következéseképpen a fölötte levő terület megrendül. Azután meg a hegységekben a rétegek egymáson való települése nem végleges és nem olyan, hogy azok ne csuszhatnának, ne tolódhatnának, ne sülyedhetnének vagy egyéb változást, nevezetesen pedig vetödést ne szenvedhetnének. A település laasu vagy gyors megváltozása, a folyton tartó hegytorlódás Földünk kérgében bizonyos feszültséget okoz, amelynek következtében a rétegek torlódnak, törnek, szakadnak, vetődnek, - mindez pedig gyengébb vagy erősebb mozgással jár, vele pedig a lökés és a rázkódtatás. Ezen okok tekintetbe vételével a nem vulkáni F. főképpen lehet beomlási F. és diszlokációi v. tektonikai F. Előbbi, ha nagy üregek, barlangok beomlása okozta azt, utóbbi, ha azok Földünk kérgének torlódásával vagyis hegységképző és hegységváltoztató erejével kapcsolatos. A beomlási F. ritka és csakis helyi jelentőségü, ellenben a F.-ek legtöbbje diszlokációi F. A hazánkban előfordulók mind a F.-ek eme kategoriájába valók. A F.-nek roppant bő az irodalma. Magyar nyelven összefoglaló munka nincs;  általános irányu értekezések: Lóczy Lajos: A F.-ről (Természettud. Közl. 1881); A F.-ek és azok megfigyelése (Heim nyomán), kiadja a Magyarhoni Földtani t. F.-i bizottsága (Budapest 1882), ingyen kapható. Általános összefoglaló és az irodalmat is tartalmazó legujabb nagyobb munka: Haernes R.: Erdbebenkunde, die Erscheinungen und Ursachen der Erdbeben, die Methoden ihrer Beobachtung (Lipcse 1893).

Forrás: Pallas Nagylexikon