Földvezeték

A föld anyaga, főképen nedves rétegeivel vezeti a villamos áramot. Ezt 1838. Steinheil észlelte először, midőn a nürnberg-fürthi vasuton, nehogy a táviróvezetéket a zárt áramkör létesíthetése végett 2 szál drótból kelljen létesítenie, a vasuti vágány egyik sinszálával mint második vezetővel tett kisérletet. Az áram a második sinszálban is észlelhető volt, erre pedig csakis a közöttük levő föld vezetőképessége folytán juthatott. Ezen fölfedezésnek rendkivüli hatása volt a táviró fejlődésére, amennyiben a vezetékek építésének költségeit csaknem felére szállította le. A zárt áramkör elérésére ugyanis nem szükséges a kiinduló állomástól a végállomásig kifeszített elszigetelt vezetéket a kiinduló állomásig vissza meghosszabbítani, hanem elég csupán egy vezetőt kihuzni, a végeiket azután ugy a kiinduló, mint a végállomáson a földdel vezető összeköttetésbe hozni, mert igy az áramkör a földön át zárva van. Mivel maga a föld nem éppen a legjobb vezető, ezen kis vezetőképességét nagy átmérőjü vezető keresztmetszettel pótolhatjuk. E végből azután a villamos vezeték végeire nagy felületü lemezeket forrasztunk és ezeket ássuk a földbe, hogy pedig a lemezből való átmeneti ellenállás mindenkor lehetőleg állandó maradjon, iparkodni kell, hogy a lemez körül a földet nedvesen tartsuk. Főképen tehát állandóan nedves rétegekbe törekszünk és ha ez nem sikerül mindig, ugy kokszdarabok közbeiktatásával igyekszenek a nedvességet a földlemez körül fogva tartani.

A Föld mint vezető nagyobb távolságokra mindenesetre elvezeti az áramot, de hogy mint visszatérő vezető szerepelne, azt Poggendorf, Wheatstone, Casseli megdöntötték. Erről különben egyszerüen meggyőződhetünk, ha hosszu áramkörnek két végét egymástól nem igen távol földre tesszük, az áramkörbe iktatott árammutatók, ha a földön át zárjuk a kört, a teleptől kiindulva egymásután fognak kitérni, mig ha a 2 F. kizárásával közvetlenül fémdróttal összekötjük őket, először a két közelebbi, utóbb az áramkör közepe felé esők fognak kitérni. E mellett bizonyít különben az is, hogy a földvezetékes áramkörök ellenállása nem áll arányban F.-eiknek egymástól való távolságával, hanem a földvezetésnek mindenkor szerkezetétől és a talaj állapotától függő meglehetősen állandó ellenállása van. A földnek kisebb távolságokra való jó vezetőképességét, főkép ujabb időben a táviró és távbeszélő, mint a kis áramerő szegekkel dolgozó érezi a villamos világítás és vasutak, valamint munkaátvitelekkel szemben, melyek aránylag jóval erősebb áramokat használnak. E zavarok a legtöbb helyen éles harcra vezettek és a Föld használatát biztonsági szempontokból is az erős áramu berendezéseknek tiltják. Miután azonban a vezetékeken bekövetkező hibák folytán ily zavarok még fémköröknél is előfordulhatnak, általános az óhajtás, hogy minden berendezés mellőzze a föld használatát és térjen át a teljes fémkörökre. L. még Földáramok és Földmágnesség.

Forrás: Pallas Nagylexikon