Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
folklorizmusművészet, zene Művészeti irányzat, alkotói tevékenység megújítása folklór elemekkel. Zenében először a XIX. sz.-ban a nemzeti romantikában, az érzelmi töltésű népiességben jelenik meg. A XX. sz. elején megindult tudományos népzenekutatás eredményeit, a hiteles folklórt az avantgardista esztétikai és művészeti törekvésekkel ötvözi egybe. A folklorizmus rendszerint az alkotóművészek egy bizonyos periódusára jellemző (pl. Igor Fjodorovics Sztravinszkij), másoknál egész életműre vállalt irányzat (pl. Kodály Zoltán, Bartók Béla). A költészetben is felismerhető a XIX. sz.-ban feltárt népköltészet tartalmi és formai hatása szinte valamennyi költőnél. A XX. sz. költészete már nem elégszik meg annak utánzásával, hanem gondolati tartalmát továbbfejleszti (pl. Ady Endre: Felszállott a páva). A folklór egyes alkotásainak, jellegzetességeinek a hivatásos művészetek által, ill. az uralkodó osztályok egész társadalmi tudata által való átvétele; esztétikai értelemben a hivatásos művészetekben a folklór művészetek bizonyos sajátosságainak utánzása, a folklór forrásként való felhasználása. Ez a 19. sz.-i népiesség esztétikájában a nemzeti művészet megújításának, demokratizálásának eszközét jelentette, a 20. sz.-i neofolklorizmus azonban már elsősorban az egzotikum keresése jegyében fordult a folklórhoz, sőt az ősművészetekhez. Ezt a negatív tendenciát csak Bartók, Kodály, Gorkij, Garcia Lorca stb. nagyságrendű alkotók tudták pozitív irányúvá fordítani, progresszív tartalommal megtölteni. Szerkesztette: Lapoda Multimédia KapcsolódásMaradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|
Magyar
Angol
Német