Fonálférgek

(Nemathelminthes), az állatország Férgek körének egyik osztálya, melybe ez idő szelrint a buvárok egy része két rendet vesz fel, a tulajdonképeni Fonálférgeket (Nematodes) és a Buzogányfejüeket (Acanthocephali). A tulajdonképeni F. teste megnyult, fonál v. orsóforma, több rétegü, fölületén majd sima, majd gyürüs kutikulával fedett, mellső csúcsán a szájnyilás van, melynek közelében és környékén igen gyakran kiálló ajkak, szemölcsök és sörték emelkednek. A himnél és nősténynél gyakran elütő alaku és szerkezetü hátsó testvég majd farkká nyult, majd megrövidült és kerekített. Az alfélnyilás a fark csúcsához közelebb, v. attól távolabb a hasoldalon nyilik, s csak ritkán a test hátulsó sarkán. A test hátsó végének hasoldalán igen gyakran szabályosan rendeződött szemölcsöket, u. n. farkszemölcsöket találunk, melyeknek száma és elhelyezése a fajokra jellemző. A bőr, v. kutikula alatt finoman szemcsézett matrix, s ez alatt a bőrizomtömlő terül el, mely szalag, v. orsóforma hosszizomrostokból áll. A bőrizomtömlőt néha a kutikulának a test hosszában futó négy szalagforma megvastagodása szakítja meg, melyek közül kettő a test két oldalára, egy a hát-, másik a hasoldalra esik, s ezért ezeket oldal-, hát-és hasvonalaknak is nevezik, a két utolsót azonban együtt középvonalaknak is nevezik, de igen gyakran hiányozhatnak is, mig ellenben az oldalvonalak soha. Eme fővonalak között azonban léphetnek fel u. n. mellékvonalak is. Az oldal- és középvonalaknak megfelelő finoman szemcsézett állományban bizonyos szervek foglalnak helyet, igy nevezetesen az oldalvonalak alatt a test két oldalán a kiválasztó edények futnak, mig a középvonalak alatt egy-egy fő idegköteg halad. A kiválasztó vagy oldaledények a test mellső részében a hasoldalra hajlanak, s annak közepén összefolynak az ugynevezett kivezető nyilásba. Az idegrendszer a garat körül fekvő gyürüből és az ebből mell- meg hátrafelé futó nehány idegből áll, melyek közül a közé_Pvonalak alatt végig futókat hát- és hasidegnek nevezik. A valószinüleg tapintásra szolgáló szemölcsökön és söréken kivül csak még egyszerü festékfoltos suemeket ismerünk néhány szabadon élő fajnál. A testüreg a bélcsatornát és a tenyészszerveket zárja magába. A bélcsatorna egyenes lefutásu, hurkok nélkül, az aránylag hosszu garatból s az emésztőbélből áll. A garat szivattyu gyanánt működve a folyékony táplálék felvételét eszközli, belső ürege igen keskeny, rendesen háromszögletü chitin csővel béllelt és vastag izomréteggel borított, hátulsó vége igen gyakran egyszer vagy kétszer hagymaszerüen felduzzadt, de nem mindig nyilik közvetlenül az emésztőgyomorba, mert egyeseknél (Strongylidae) előbb egy ugynevezett szájtokba, melynek szegélyén és belsejében gyakran állkapocs, vagy fogforma kiemelkedések vannak. Az emésztőbél egy sejtrétegü cső saját izmok nélkül.

Nehány Anguilluida himnős nemzedékének kivételével vmennyi fonálféreg váltivaru, a himek majdnem mindig kisebbek a nőstényeknél és testüknek hátsó vége leggyakrabban befelé kunkorodott, e mellett az ivarnyilások is más-más helyen feküsznek, a női ivarnyilás p. a test közepén v. mellső harmadában (Gordiust kivéve), mig ellenben a himivarnyilás állandóan a test hátulsó végén. A himeknek csaknem kivétel nélkül közösülő szervük van, melyet spikulának neveznek s amelyet külön izmok mozgatnak. A spikulák száma 1-2 s v. egyformák, v. különbözők, de lehet még mellékspikula is. Ha a spikulák hiányoznak, helyettük a himivarnyilás körül karélyszerü szemölcsök jelennek meg (Trichina), vagy pedig a kloaka körül ernyő-, harangforma függelék lép fel (Strongylidae), mely közösüléskor a női ivarnyílást befogja s ezt közösülő táskának (bursa copulatrix) nevezik. A tenyészszervek a himeknél és nőstényeknél vagy páros, vagy páratlan, néha igen hosszu tömlők, amelyeknek hátsó végében a peték és ondószálak fejlődnek, mig további részei a petevezeték és ondótartó s illetőleg herevezeték és ondóhólyag. Egyrészök vastagburku petét rak le, amelynek burkán belül néha már az ébrényfejlődés is megindul, mások ellenben eleveneket szülnek (Trichina, Filaria). Csaknem valamennyi fiatal korában átalakul, melynek lefolyása alatt többször vedlik. Az ébrényfejlődés ideje a különböző fajoknál igen változó, amig p. a Trichinanál alig tart 24 óráig, addig az Ascarisnál több hónapra terjed. A fiatalok, eltekintve ivarszerveik hiányától, főleg fejüknek és farkuknak szerkezetével különböznek a kifejlettektől. Több élődinél a fiatalok előbb köztigazdába tolakodnak, melynek szerveiben betokozódnak, anélkül, hogy ivarérettekké lennének, másoknál a fiatal egy ideig szabadon él és testének szerkezetével a Rhabditis nemre emlékeztet, miért is Rhabditis-lárva nevet visel (Strongylidák, Dochmius, Ascaridák, Heterakis fajok). Életmód tekintetében v. élősködnek, még pedig állatokban és növényekben egyaránt, vagy pedig szabadon, nedves földben, iszapban, korhadó szerves anyagokban, édes vizben és tengervizben élők. Egy részök életöknek csupán egyik szakát töltik mint élődiek, mig a másikat mint szabadon élők s ezen időszak majd a lárva, majd az ivarérett korra esik (Gordiidae, Mermithidae). Ez idő szerint ezernél több fajukat ismerjük, melyeknek legnagyobb része élősködő, de elég tekintélyes a szabadon élők száma is. Kövült fajt csak igen keveset ismerünk, még pedig a Mermis és az Angillula nemekhez tartozókat.

Az eddig ismert fajokat 8 családba sorolják. Az Enoplidiae család fajai a legnagyobb részben tengerben, kisebb részük édes vizben és nedves földben tenyészik. Legközönségesebbek a Dorylaimus Duj. fajok. Az Angillulidák családjának fajai részint szabadon élnek, részint élődiek. (L. Angvillulidae és Ecetevicke.) A Gordiidae családnak egyetlen neme ismeretes mintegy 34 fajjal (l. Gordius). A Mermithidae családba szintén csak egy nem tartozik mintegy 15, részben hiányosan ismert fajjal, melyek valamennyien fonálformák, szájuk 6 szemölcsü; ivarérett állapotukban bélcsatornájuk hátulsó vége csenevész, a himek farkán 3-4 sorba rendeződött számos szemölcs emelkedik. A fiatalok rovarok testüregében élősködnek, különösen pillangókban. Egyenesszárnyuakban és födeles szárnyuakban, de ritkábban pókfélékben és szárazföldi csigákban. is. A kifejlettek a földbe vándorolnak s itt aztán ivarérettek lesznek. A Mermis nigrescens Duj., különösen egyenes szárnyuakból ismeretes, mig a M. albicans Sieb. bogarakból és lepkékből. A Filariidae család valamennyi faja élődi, legértékesebbek a Filaria fajok (l. Filaria). A trichotrachelidák fajai szintén élősködők, a Trichosomum Rud. fajai házi emlősökben és szárnyasokban, mig a Trichocephalus és Trichina fajok az emberben élősködnek. A Strongylidae család fajai kifejlett állapotban valamennyien gerinces állatokban és különösen emlősökben élősködnek. Az ide tartozó nemek következők: Eustrongylus Dies., Strongylus Rud., Dochmius Duj., Cucullanus Müll. a pontyból. Az Ascaridae család számos faja szintén kivétel nélkül élődi. Az ide tartozó Oxyuris vermicularis L. faj különösen a gyermekek vastag- és végelében élősködik s néha kellemetlen viszketegséget okoz.

Forrás: Pallas Nagylexikon