Fonálgyártás

A F.-nak 3 módja van, u. m. a fésült (gyaratolt), a nyujtott és a kártolt fonál gyártása.

Fonalak készítése céljából ugyanis, mint az ábrából kitünik, az egyenletesen elosztott szálakat meg kell sodorni, miáltal minden szálnál kötélsurlódás lép fel. A tökéletes fonáltól megkivánják, hogy minden része egyenlő tartósságu legyen, amit csak ugy érhetnek el, ha a szálvégeket egyenletesen szétosztják, megkivánják továbbá, hogy hengeres alaku legyen, mely célból a szálas terményekből a sodrás előtt egyenlő vastagságu szalagokat készítenek, végre megkivánják, hogy a fonál sima legyen, amit csak ugy érnek el, ha a szálaknak teljesen párhuzamos elrendezést adunk. Mindezekből következik, hogy tökéletes, vagyis hengeralaku, egyenlő tartósságu, sima fonalat csak akkor készíthetnek, ha egyenlő minőségü és egyenlő hosszuságu anyagból teljesen elosztott, egyenletesen szétosztott és párhuzamosan elrendezett szálcsoportozatot készítenek. Az elosztást és párhuzamosítást némileg már kártolással viszik véghez, de tökéletesen csak sokszoros egyesítéssel és nyujtással, vagyis a nyujtó gépekkel vihetik véghez, mig a szálak hosszuságuk szerinti kiválasztását gyaratolással ill. fésüléssel eszközlik. Tökéletes fonál előállítása céljából tehát az egyenlő minőségü anyagot kártolásnak, gyaratolásnak (fésülésnek), nyujtásnak s végre sodrásnak vetik alá s az ilyen fonalat fésült v. gyaratolt fonálnak nevezik. Ha ezen fésülést elhagyják és a szálas anyagot kártolásnak, nyujtásnak és sodrásnak vetik alá, a nyujtott fonalat nyerik, mely kevésbé hengeres, mig ha a nyujtást is elhagyják és az anyagot csak kártolják és megsodorják, kártolt fonalat nyernek, mely legtökéletlenebb, mert nem egyenletes és nem sima.

Forrás: Pallas Nagylexikon