fonográf
A hang mechanikus rögzítésére és visszajátszására alkalmas gép. Első formáját Thomas
Alve Edison szerkesztette (1877). Működése: a tölcséren a membránhoz vezetett hang
rezgésbe hozza a membránlemezt, s annak közepére erősített hegyes tűvel az előtte
forgó staniol- v. viaszhengerre csigavonalban a rezgést bevési. A visszajátszás tompa
tűvel történik, ezután a letapogatott rezgéseket nagyobb átmérőjű membrán és tölcsér
erősít fel. A fonográfot népzenei felvételek készítésére Vikár Béla alkalmazta először. Ezeket a
felvételeket később Bartók Béla írta át kottába. Mindazonáltal csak a XX. sz. elejére
vált a népdalgyűjtés nélkülözhetetlen eszközévé. Elterjedtségét mégsem ennek, hanem
szórakoztató szerepének köszönheti. A rohamosan fejlődő gramofon már a 20-as
években kiszorította a forgalomból. Bartók és Kodály népzenei gyűjtőmunkájukat
nagyrészt a fonográf segítségével végezték. E műtárgyakat múzeumaink őrzik.
a legkorábbi típusú hangrögzítő és visszajátszó gép, amely a hangot
viaszhengerre karcolta fel
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|
Magyar
Angol
Német