Fonometria
Az akusztikának azon része, mely a hang erősségének
mérésével foglalkozik. A F. körébe tartozik annak a meghatározása is, hogy
mennyivel csökken a hang erőssége különböző közegekben terjedve tovább. E téren
különben csak kevés számu mérés történt. A kérdéssel legbővebben Vierordt
foglalkozott, ki méréseit a még éppen észrevehető hangérzetre alapította. A
különböző testek hangvezető képességét p. oly módon hasonlította össze, hogy
meghatározta, mekkora az erőssége annak a hangnak, mely egy bizonyos testen
áthaladva, fülünkkel még éppen észrevehető. A mérés feltételezi, hogy képes
legyen bizonyos erősségü hangot minden időben előállítani. Vierordt ezen célból
különböző nagyságu golyókat különböző magasságból fémlapra ejtett. Különböző
anyagok hangvezető képességét meghatározva, az adott hangnak intenzitását ugy
határozta meg, hogy felkeresett olyan testet, melyen a hang áthaladva, még
éppen észrevehető. Heller Ágost a hangvilla hangjának erősségét ugy mérte, hogy
a hangvillával együtt hangzó levegő-oszlop rezgéseit vékony hártya segítségével
üvegszálra vitte át, melynek kitéréseinek nagyságából következtetett a hang
erősségére. Oberbeck ugyanezen célból a mikrofont használja fel, melyre egy
rezonátor rezgéseit átvive, elektromos ellenállása periodikusan változik, mi
egy közbekapcsolt galvanometeren felismerhető. V. ö. Vierordt: Die Schall- und
Tonstärke. Tübinga 1885.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|