Fonómirigyek

általában mindazon, a test különböző pontjain, legállandóbban azonban a test mellső és hátsó végén nyiló mirigyek, melyeknek viztiszta, folyékony váladéka a levegőre jutva, vékonyabb vagy vastagabb fonállá szilárdul. Legközönségesebbek e mirigyek a pókféléknél, különösen pedig a tulajdonképeni Pókoknál (Araneina), amelyeknél mindig a test hátulsó végén nyilnak, továbbá a lepkék között az ugynevezett Fonólepkék (Bombycidae) hernyóinál, melyeknél aztán majdnem mindig a test mellső végén szájadzanak a külvilágba. E mirigyek fürt-, tömlő- stb. alakuak és számuk, különösen a pókoknál, igen változó, néha még az ezeret is megközelíti, mig ellenben a fonólepkék hernyóinál már nagyon csekély, rendesen kettő van.

Forrás: Pallas Nagylexikon