Fontainebleau

(ejtsd: fontenebló), város és az ugyanily nevü járás székhelye Seine-et-Marne francia départementban, 16 kilom.-nyire Meluntől, vasut mellett, Franciaországnak legszebb, 19000 ha-nyi területi erdejében, amelyet róla neveztek el, (1891) 14222 lak., porcellánkészítéssel, a környéken termelt kitünő szőllőkereskedéssel; tüzériskolával. F. legnagyobb nevezetessége a kastélya, a renaissance egyik csodája, egy nagy, szabálytalan alaku épület, amely öt udvart (Gour du Cheval Blanc vagy des Adieux, de la Fontaine, ovale, des Princes és des Officis) zár körül. Legszebb részei a Chapelle de la Trinité, Fréminet tetőfestményeivel, a Salle du Conseil, Boucher festményeivel, a Salle du Trône, gyönyörü tetővel; a Galerie de Daine, most könyvtár, Blondel és Pujol mitologiai festményeivel; a Salon Louis XIII., Ambroise Dubois festményeivel; a Galerie d"Henri II., Niccolo dell"Abbate és Primaticció festményeivel; a Galerie de François I., egyike a legszebbeknek, Rosso Rossi festményeivel; a Galerie des Fresques, a szinház stb. A kastély alapítója állítólag VII. Lajos; építtetője azonban I. Ferenc, aki azt francia és olasz művészek segélyével alapjából építtette föl ujra; II. és IV. Henrik kibővítették, Napoleon és Lajos Fülöp restauráltatta. A francia uralkodók közül I. Ferenc, II. és IV. Henrik s I. Napoleon tartózkodott itt hosszasabban. Az első itt fogadta nagy fénnyel 1539. V. Károly német császárt, IV. Henrik itt fogatta el Biron marsallt, hogy azután kevéssel utóbb a Bastilleban kivégeztesse. Oszt. Anna kormányzósága alatt svéd Krisztina lakott benne, aki előbbi kegyencét, Monaldeschit is itt végeztette ki 1657. nov. 10. XIV. Lajos, aki különben ritkán lakott F.-ban. 1700. itt fogadta a hirt II. Károly spanyol király haláláról és itt fogadta el Anjou Fülöp nevében a spanyol örökséget. Nagy Péter cár és VII. Keresztély dán király itt voltak XV. Lajos vendégei. Napoleon itt tartotta fogva 1812-14-ig VII. Pius pápát és itt irta alá 1814. ápril 5-én lemondását a császári trónról. V. ö. Champollion-Figeac, Le palais de F. (1866); Joanne, De Paris a F. (1877).

Forrás: Pallas Nagylexikon