Főpap
az izraelita papoknak feje. A bibliai elbeszélés a papokat
mind Árontól származtatja. Az első F. Áron volt, utódja fia, Eleázár, akinek
ivadékai F.-ok valának Eliig. Ennek halála után Ithamár ivadékaira ment át a
főpapság, akiknél maradt a második templom koráig. - A bibliai tudomány ujabb
képviselői szerint az első templom korában, a VII. sz.-ban a levitákat mind
papoknak tekintették és csak később tartott a Jeruzsálemben élő papság (a Cádok
fiai) igényt arra, hogy egyedül van feljogosítva a papi funkciók végzésére. A
Cádok fiai közül való főpapok hatalma és befolyása a második templom korában
érte el tetőpontját. A persák uralma alatt a F.-t tekintették a nép fejének és
a nagy gyülekezet, amely Juda ügyeit intézte, vagy egészen v. legnagyobb
részben papokból állott. Még nagyobb lett a F. hatalma, amidőn a Makkabeusok
házából származott F.-ok egyszersmind Judea fejedelmei voltak. De hanyatlásnak
indult a F.-i méltóság fénye, amidőn Heródes és a rómaiak tetszés szerint
nevezték ki és fosztották meg hivataluktól őket. Ugyanekkor küzdöttek a
farizeusok és irástudók a papi arisztokrácia ellen és pedig oly sikerrel, hogy
ez egészen elvesztette a népre való befolyását s a főpap kénytelen volt minden
funkcióiban a farizeusok nézeteihez alkalmazkodni. A templom pusztulásával a
F.-i méltóság természetesen eltünik a történelemből. A F. ruházatáról Móz. II.
k. 39. fejezetében van szó. A F. feladata volt a templomi szolgálatra
felügyelni, legnevezetesebb funkciója volt az engesztelés napján végzett
szolgálata. Csak ekkor volt szabad a szentélybe lépnie. Az első templom korában
feladatai közé tartozott az Urim és Tummim (l. o.) megkérdezése is.
F. a katolikus egyházban első sorban a római pápa, aki ugy
az összes hiveknek, mint papoknak és püspököknek Krisztustól rendelt
főpásztora. Másodsorban F.-ok (pontifices) az összes fölszentelt (legyenek ezek
akár megyés püspökök, akár nem) püspökök, akik a püspöki ordináció által a
többi papokénál magasabb méltóságot, lelki hatalmat nyernek. Az egyházi
terminologia csakis ezeket mondja F.-nak. F.-nak szokás nevezni mindazon
egyházi személyeket, akik nem ugyan püspöki, de mégis magasabb egyházi
méltóságokat viselnek (prépostok, apátok stb.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|